Sokáig úgy éreztem, mint szerző nem vagyok fontos, a blog nem erről szól, de egyre több a megkeresés, és szívesen segítek a sorstársaknak, az érdeklődőknek, ezért egy kicsit magamról.

Varga Zita Hella vagyok, a www.babykitchen.blog.hu szerzője, a blogon található, fruktóz- és tejmentes diéta szerint (sokszor tojás nélkül) készített receptek kikísérletezője. Gyermekem születéséig egyetlen specialitásom a tejszínes-gombás-csirkés tészta volt, és a barackos-fahéjas muffin, ezeket azonban már egész jól készítettem :)

A kisbabánk két hét után nagyon hasfájós, sírós, görcsölős lett, a következő hetekben, hónapokban mindent kipróbáltunk, amit egy hasfájós babánál be lehetett vetni: a gyógyszertári készítményektől kezdve, a masszírozáson és a hordozó kendőn át, a természetes alapú görcsoldókig, az alternatív módszerekről nem beszélve. Két-három oldalas listát tudnék írni arról, hogy mivel próbálkoztunk csak, hogy a kicsinek elviselhetőbbek legyenek a napjai. Habár nem célom az egészségügyet vádolni, azt azért el kell mondanom, hogy lássátok, mennyire gyerekcipőben jár még ez a terület, hogy inkább gondolták a sírós, hasfájós gyermekről, hogy autista, mint azt, hogy gyomorbántalmai vannak.

Természetesen az első három hónapban nagyon türelmesek voltunk, nagyon nehéz időszak volt ez számunkra, de próbáltuk túlélni, a kicsi számára a legjobbá tenni, bízva abban, hogy ez csak a három hónapos hasfájás. Utána azzal biztattak minket, hogy van, akinél fél évig is eltart ez az időszak. Eljött a fél éves kor, elkezdődött a hozzátáplálás, és az éjszakáink is elromlottak, már azt a fél órát sem aludta végig a picurka, amit korábban sikerült. Kialvatlanok voltunk, kimerültek, első gyerekesek, tanácstalanok.

8 hónapos volt a kicsi, amikor már negyedórákra tudtunk csatlakozni hasonló korú gyermekeket babakocsiban sétáltató anyukákhoz. Rájöttem, hogy a gyereknevelés nem arról szól, amit mi addig csináltunk. Ekkor jött egy lehetőség: a szomszédom a gasztroenterológushoz 3 hónappal korábban kapott időpontját átadta nekem. Azt sem tudtam eszik-e vagy isszák, én a vasszeget is megehetem, nem lesz bajom tőle. Úgy voltam vele, ha fogadnak az időpontban minket, elmegyünk, ha nem, akkor az a sors keze. Nem ragozom túl, fogadtak.

Elküldtek minket hasi ultrahangra, ehhez pár héttel későbbi beutalót kaptunk, aztán pár héttel később vissza kellett mennünk kontrollra. Mivel semmi nem látszott az ultrahangon a beszélgetések alapján fruktóz kilégzéses tesztre küldtek minket, persze kb. 1 hónappal későbbi időpontban. A nehézségekről, és az egészségügy útvesztőiről most nem szeretnénk bővebben írni, ha bárki kíváncsi erre a fejezetre, ezekre a tapasztalatokra, írjon bátran a babykitchenblog@gmail.com címre, és szívesen elmesélem, adok javaslatot a tapasztalataink alapján, mit lehet másképpen. A lényeg, hogy a kicsi 11 hónapos volt, mikor kiderült, hogy fruktóz malabpszorpciója van (gyümölcscukor érzékenység), és 13 hónapos, mikor megállapították, hogy laktózintoleranciája is (tejcukor érzékenység), 13 hónapos koráig szopizott, és kb. 14-15 hónapos korában az orvossal egyeztetve a tápszer próbálkozásokkal is felhagytunk. 

Én, mint kezdő, korábban tízenhatezer órában dolgozó, és sokszor mélyhűtött gyorskaján élő, nem igazán egészségtudatos anyuka ott álltam, hogy akkor a gyerek nem ehet gyümölcsöt, tejtermékeket, a tojástól is fáj a hasa, és a magas vagy magasabb fruktóztartalmú zöldségek is gondot okoznak. Akkor mit készítsek??? Bújtam a netet ezerrel, volt is sok laktózmentes recept, de kombinált fruktóz- és tejmentes diétára épülő recepteket nem nagyon találtam, ami esetleg még tojástól is mentes.

És persze jött a nagy levegővétel, és a kísérletezés. Megismertem a magas ásványianyag és vitamintartalmú élelmiszereket (ha már a gyermek a tápszereket sem bírta). Így születtek az első receptek. Később, a gyermek sétáltatós, játszóterezős beszélgetések során az egészségtudatos anyukák elkezdtek érdeklődni a receptek iránt, így a blogot nyilvánossá tettem, a facebook oldal már szakmai kíváncsiságból jött, és hogy frissen kapják az információkat, új recepteket a követők.

Mikor 4000-re ugrott a követők száma, elhatároztam, hogy ha az 5000-et elérjük, dietetikusokat keresek, akik az oldal mellé állnak, hogy ne csak receptekkel, hanem profiktól kapott szakmai tanácsokkal, információkkal is el tudjuk látni az érdeklődő szülőket. Így alakult ki a jelenlegi felállás, és köszönöm a lelkes dietetikusoknak, ma már barátaimnak a szakmai támogatást!

Jelenleg már újra teljes munkaidőben dolgozó anyuka vagyok, akinek a gyerkőce bölcsödébe jár, és hétvégenként, ha tehetjük sütünk-főzünk-bohóckodunk a konyhában. Imádom, ha a kicsi besegít, ha szétlapítja a kalács vagy a fánk tésztát, és kukacokat formáz, miközben könyékig lisztes és vanília illatú. A főzés teljesen kikapcsol, és imádom nézni, mikor a picur (meg az Apukája) élvezettel lapátolja be az együtt készített ételeket. A blogra kizárólag azok a receptek kerülnek fel, amelyek ezen a minőség-ellenőrzésen átmentek és szigorúan jelesre vizsgáztak! :-)