És végül megszületett a harmadik változat, mely állagra és kinézetre is tényleg tökéletes lett. Még a család édesszájú tagjai is jóízűen fogyasztották, igaz, hogy a nem fruktózmentes diétán lévőknek kínáltunk mellé egy kis baracklekvárt :)

A torta alapja a zabpelyhes tortaalap maradt csak kétszeres mennyiségben.

• A torta alapjához:
• 200 gramm zabpehely
• annyi rizsital vagy zabital, ami ellepi

A zabpelyhet kb. egy órára beáztatjuk annyi rizsitalba, amennyi ellepi, majd addig főzzük, amíg nyálkás és puha lesz. A tésztát sütőpapírral kibélelt tortaformába öntjük, és 190 fokon megsütjük. Mikor a széle aranybarna lesz, kivesszük a sütőből és amíg kihűl, elkészíthetjük a tölteléket, mázat. (Az alapot ebben az esetben tehát már nem osztottam, mint a korábbi variációban, hanem a 20 centis tortaformában sütöttem ki.) Ez lesz tehát az alapunk.

• A torta többi része:
• 2x kb.250 gramm búzadara
• 2x 1 liter növényi ital (rizs- vagy zabital, utóbbi édesebb)
• 2x 1 db vaníliarúd
• 1 kis gerezd cékla

Szerettem volna színezni, de természetes módon, csak sajnos a zöldségek közül is a legmagasabb fruktóztartalmúak jók erre. Ezért vettem a céklából csak egy kis gerezdet, ha valaki többet is használhat, tegye, mert akkor még erősebb színeket kap. A céklát tehát egy kis vízben megfőzzük. A megfőtt zöldséget én elcsomagoltam későbbre a picurnak, a színes levet pedig félretesszük.

Fogunk két fazekat, mindkettőbe beletöltjük az 1-1 liter rízsitalt, és hozzáadjuk a 1-1 vaniliarúd kikapart belsejét és héját. Amikor felforrtak, beleöntjük a 250-250 gramm búzadarát, és pár perc alatt készre főzzük. A vaniliarúd héját közben kivesszük a masszából, és az egyik fazékba belecsorgatjuk a céklalét. Ez lesz a színes töltelékünk. Mivel én kevés céklát használtam, a massza csokibarna árnyalatú lett.

A tortaformában pihenő zabpelyhes alapra rásimítjuk a fehér színű tejbegríz réteget, majd a barnát, a tetejét pedig megint fehérrel kentem le, és még ki sem hűlt, amikor a torta tetejére a barna masszából Apa díszeket nyomott egy dísznyomó segítségével. Ha valakinek nincs ilyen, akkor érdemes fogni egy kis zacskót, a végét cikk-cakkosra kivágni vagy csak levágni, és úgy feldíszíteni a süteményt, mert így igazi elsőéves szülinapi tortát varázsolhatunk belőle annak, aki nem ehet gyümölcsöt, tejszínhabot, cukrot stb.

Ez lett hát a tökéletes torta méretre, kinézetre, állagra, ízre is. A legcsodálatosabb az volt, ahogy a picur vigyorogva tömte be magába az egészet, mintha egy hatalmas csokitorta lenne a világ legjobb cukrászdájából :)

Ha tetszett a recept, kövess a Facebookon és az Instagramon!