Címkék: apa, anya

 

Szeretnék Apa lenni, mert amikor a munkából hazajövök, a gyerekek már megnyugodtak, lecsendesültek.

Szeretnék Apa lenni, mert akkor kimaradnék a gyerekek délutáni hisztijeiből, veszekedéseikből, a semmi-nem-jó-úgy-ahogy-van toporzékolásból.

Szeretnék Apa lenni, hogy meleg vacsora várjon az asztalon, amikor hazaérek.

Szeretnék Apa lenni, hogy ki tudjam magam aludni hétvégenként.

Szeretnék Apa lenni, hogy csak kikísérjem az indulásra kész gyerekeket, átvegyem az uzsonnás táskát, az összekészített sportáskát, plüssöket…

Szeretnék Apa lenni, hogy ne kelljen gondolkozni a holnapi reggelin, tízórain, ebéden, uzsonnán és vacsorán.

Szeretnék Apa lenni, hogy az altatás alatt csak magammal foglalkozhassak.

Nem szeretnék Apa lenni, mert néha vacsorára sem érek haza.

Nem szeretnék Apa lenni, mert bár változtak a nemi szerepek, még mindig nagy a felelősség a férfiakon, és rajtam is múlik a megélhetőségünk.

Nem szeretnék Apa lenni, mert nem mehetnék a bölcsibe/oviba/iskolába a gyermekemért, nem látnám azt a túláradó örömet az arcán, amikor meglát, nem kaphatnám fel, amikor felém fut délutánonként, és nem zárhatnám a karjaimba, hogy megölelgessem.

Nem szeretnék Apa lenni, mert kimaradnék a gyerekek délutánjaiból, amikor frusztráltak és szükségük van rám.

Nem szeretnék Apa lenni, mert annyira kimerülnék a héten a mindennapoktól, hogy hétvégén nem tudnék reggel felkelni.

És végül nem szeretnék Apa lenni, mert egy Apától mindenki elvárja, hogy minden technikai problémát megoldjon a lakásban, és nem mellesleg komoly döntéseket hozzon.