Nagyon féltem a sóskafőzeléktől. Már egy jó ideje olvasgattam a recepteket, és mindegyik alján a kommentek 80-90%-ban arról panaszkodtak, hogy a gyerek így nem eszi meg a sóskát. „Keverj bele cukrot”, volt a válasz… Én nem akartam cukrot keverni a sóskafőzelékbe, semmilyet. Ezért bojkottáltam sokáig a sóskát, és ezért készítettem mindig inkább parajfőzeléket/tésztát/rakottast stb. De egyik nap a zöldségesnél végre rászántam magam, és ráböktem A MÁSIK zacskóra. Megvettük, elkészítettem, és útközben változtattam a receptem, mert megkóstoltam, és tutira vettem, hogy ilyen savanykásan nem fogja megenni a picur, – persze, lehet, hogy majd azért azt is kipróbáljuk. De most itt van annak a sóskafőzeléknek a receptje, amihez nem kell habarás, amit az utolsó cseppig benyomott a picur, minden fintor és berzenkedés nélkül.

Hozzávalókat ld. a jegyzetlapon.

• 100 gramm sóska
• 50 gramm krumpli
• 2 evőkanál zabpehely (gluténérzékeny gluténmentest használjon)
• kb. 1 dl növényi tej (mi zabitalt használtunk)

A sóskát megmossuk alaposan, lecsipkedjük a levelét, és egy fedett fazékban kb. 3-5 perc alatt puhára főzzük. A krumplit megpucoljuk, megmossuk, és apró kockára vágjuk, annyi vízben, ami ellepi, fedő alatt ezt is puhára főzzük.

A megpuhult sóskát és krumplit a krumpli főzőlevével összeturmixoljuk, majd visszarakjuk a tűzhelyre, és beleöntjük a tejet. Hozzáadjuk a zabpelyhet is, és kb. még 8 percig főzzük. Addig, amíg a zabpehely is megpuhul. Ha sűrűnek találjuk, hígíthatjuk még tejjel.

Én sült májat készítettem hozzá a picurnak, vajas jénaiba raktam a lemosott májdarabokat, és lefedve 40 percig sütöttem 200 fokon. Nagyon finom, omlós, ízes máj készült így, jól illett a zabpelyhes sóskához.

(Képet sajnos megint csak ebéd előtt 1 perccel tudtam készíteni, így a picur nem hagyott időt nekem.)