Azon gondolkoztam, vajon működik-e a tökéletes (tojás, tej nélküli) linzer recept más liszttel, így kezdtem el kísérletezni a hajdina- és a zabliszttel. Ez az első próbálkozásom volt, és az első falat után azt mondtam: „na, ezt is kipróbáltuk, de ennyi”, csak aztán ettem még egy falatot, és egyszerre csak eltűnt három tallér. A picur meg egyenes imádja… Így történt, hogy rászoktunk, mivel a hajdina és a zab amúgy is igen értékes gabona, és a pocakot is rendben tartja. A babánknak rizstejet kínálok mellé, iszogathat közben, amikor megszomjazik, én meg teát főzök hozzá. Ez tehát egy szárazabb, de finom teasütemény.

Hozzávalókat ld. a jegyzetlapon.

• 75 gramm hajdinaliszt
• 75 gramm zabpehelyliszt (gluténmentes)
• 100 gramm vaj (tejmentes diétában pl. liga)
• 1 mk fahéj
• 40 gramm xilit porcukorrá darálva

Ugyanúgy készül, mint a linzer, a tálba kimérjük a liszteket, a cukrot, a vajat, és hozzáadjuk a fahéjat, majd összemorzsoljuk az egészet, illetve átgyúrjuk. Ha már nem ragad az edény falához, lehet is hengerré formázni, alufóliába csomagolni, és a hűtőbe rakni. 1-2 órát hagyjuk pihenni, majd vegyük ki, és lisztezett felületen nyújtsuk nagyon vékonyra a tésztát. Végül szaggassuk ki a kívánt formákat.

Nekem először nem sikerült a nyújtás, akkor csak fél órát hagytam pihenni. Viszont az egyik alkalommal a picur miatt úgy alakult, hogy egy egész estét pihent a tészta, és reggel olyan szépen ki lehetett nyújtani, akárcsak a hagyományos linzer tésztát. Csak tényleg jól meg kell lisztezni a deszkát. Ha valaki úgy jár, mint én először, ne essen kétségbe, tegyen úgy, mint a zabsüti esetében: formázzunk gombócokat, és a két tenyerünk között kilapítva, megformázva tegyük egy sütőpapírral bélelt tepsibe.

Előmelegített sütőben 170 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük őket. Amikor aranybarna a széle, már lehet is kivenni. Ha kicsit kihűlt, már lehet is belerakni egy fémdobozba.