Hetente egyszer parajt kell ennie a picurnak, de már nagyon kezdtem unni a főzeléket, meg a tésztákat, amikor a medvehagymás gnocchiról olvastam. Rögtön beugrott, hogy ezt a spenóttal is megtehetjük, csak az erős fűszerezést meg a tojást kell kihagyni.  

Hozzávalókat ld. a jegyzetlapon.

• 300 gramm krumpli (hámozott, nettó érték)
• kb. 50-80 gramm liszt
• 100 gramm spenót (ez nálam: fagyasztott)
• víz
• 2-4 szál répa (mérettől függően, az enyémek nagyon véznák voltak)
• 2 dl növényi tejszín (mi rízstejszínt használtunk)

A krumplit hámozás és tisztítás után megpároljuk, vagy felkockázzuk, és puhára főzzük. Ha megpuhult, megtörjük krumplinyomóval vagy villával, és hagyjuk kihűlni. Ez azért fontos, mert minél melegebb, annál több lisztet vesz fel. A kihűlt krumpliba belekeverjük a spenótot, majd fokozatosan keverjük bele a lisztet, – látni fogjuk, mennyire van szüksége a tésztának. Ha gyúrás után már nem ragad az edény falához, nem kell több liszt, helyette kivesszük a tálból, és hosszabb hengereket formázunk belőle. Felvágjuk kisebb katonákra, és villával megnyomjuk, így nyeri el az alakját. (Ez állítólag azért is kell, mert így kifőzve jobban felszívja majd az adott szószt.)

Közben meghámozzuk a répákat, kicsire kockázzuk, és éppen annyi vízben, amely ellepi, feltesszük főni közepes fokozaton. Mikor majdnem elpárolog a víz, hozzáöntjük a növényi tejszínt, és hagyjuk, hogy kicsit összefőjenek az ízek.

A gnocchi tésztánkat végül bő lobogó vízbe dobjuk, és forrástól számítva 2-5 perc alatt kifőzzük. Nem szabad türelmetlennek lenni, inkább több adagban főzzük ki a gombócainkat, hogy ne legyenek ragadósak, legyen elég helyük a fazékban. A kész gnocchikat szűrőbe helyezzük, hagyjuk, hogy kicsit lecsöpögjönek, majd tányérra rakjuk, nyakon öntjük a szósszal, és tálalhatjuk is.