Hozzávalókat ld. a jegyzetlapon.

• 215 gramm liszt
• 100 gramm zabpehelyliszt
• 35 gramm amarant
• 1 teáskanál só
• 125 ml víz
• 110 ml növényi tej (mi zabitalt használtunk)
• 25 gramm vaj (tejfehérje diéta esetén pl. liga)
• 1 teáskanál szőlőcukor
• 10 gramm élesztő

Az elkészítés innentől ugyanaz, mint az eredeti recepté, ld. itt.

A langyos vízbe morzsoljuk bele az élesztőt, keverjük hozzá a cukrot, és hagyjuk felfutni. Közben szitáljuk át a liszteket, keverjük bele a sót és az amarantot. Mérjük ki és kockázzuk bele a vajat, majd morzsoljuk össze az egésszel. Jöhet hozzá a felfuttatott élesztő és a tej is. Keverjük jól össze, és dagasszunk. A tökéletes tészta nem ragad az edény falához, kicsit hólyagos, de puha és lágy marad.

Rakjuk meleg helyre, és hagyjuk a duplájára kelni. Majd az enyhén lisztezett felületen formázzunk hat kis gombócot, és hagyjuk 10 percet pihenni.

10 perc után sodorjunk rudakat a gombócokból, közben hagyjuk is pihenni, hogy ne szakadjon el a tészta. Kössünk rá egy laza csomót. Utána a jobb oldali végét (vagyis mindig azt, ami felülről kandikál ki) dugjuk át az alján. Majd fordítsuk meg, és dugjuk át a másik végét is az alján (nyomjuk belülre a végét). Fotósorozat a pontos elkészítésről itt.

Hagyjuk a duplájára kelni (kb. 20 perc), majd kenjük le a tetejét tejjel/vízzel, és tegyük 190 fokra előmelegített sütőbe fél órára, de azért figyeljük a tetejét, nehogy megégjen. Mikor kivesszük, még megkenhetjük egy kis tejjel/vízzel a tetejét, ilyenkor tovább puha marad a héja.

A zabpehelyliszttel és amaranttal készített császárzsemle nem olyan mutatós, mint a fehérliszttel készített társa, de ízre nagyon különleges lett, önmagágban is nagyon klassz uzsonna lett. Ez nekünk azért is fontos, mert én reggel beraktam a bölcsis szekrénybe, egész nap elállt, míg a mami a picurért nem ment délután, és oda nem adta neki a játszótéren.

Hozzávalókat ld. a jegyzetlapon.

• 350 gramm liszt
• 1 teáskanál só
• 120 ml növényi tej (zab/rizs ital)
• 25 gramm vaj (tejmentes diéta esetén pl. liga)
• 1 teáskanál szőlőcukor
• 10 gramm élesztő
• 125 gramm sütőtökpüré (megsütött/megfőzött sütőtök kikapart húsa)
• 15 gramm puffasztott/pattogtatott amarant

A langyos tejbe morzsoljuk bele az élesztőt, keverjük hozzá a cukrot, és hagyjuk felfutni. Közben szitáljuk át a lisztet, keverjük bele a sót, mérjük ki és kockázzuk bele a vajat, majd morzsoljuk össze a liszttel, és adjuk hozzá a sütőtököt. A sütőtököt egyébként főzhetjük fazékban (megpucolva a héjától) vagy süthetjük sütőben is, a lényeg, hogy a puha pépes pürénk legyen 125 gramm, és ezt adjuk a liszthez. Én azért voksolok a sütőben sütés mellett, mert a sütőtöknek finomabb, édeskésebb íze van így, és kevesebb tápanyagot is veszít az elkészülés alatt.

Végül keverjük a sütőtökös-vajas liszthez a felfuttatott élesztőt, és jöhet a dagasztás. Ha úgy látjuk, hogy kellene még hozzá egy kis tej/víz, nyugodtan pótoljuk. Én tettem még hozzá egy kis vizet (olyan 20 ml körül). A tökéletes tészta nem ragad az edény falához, kicsit hólyagos volt, de puha és lágy.

Rakjuk meleg helyre, és hagyjuk a duplájára kelni. Majd az enyhén lisztezett felületen formázzunk hat kis gombócot, és hagyjuk 10 percet pihenni.

Az eljárás a korábbi: 10 perc után sodorjunk rudakat a gombócokból, közben hagyjuk is pihenni, hogy ne szakadjon el a tészta. Kössünk rá egy lazacsomót. Utána a jobb oldali végét (vagyis mindig azt, ami felülről kandikál ki) dugjuk át az alján. Majd fordítsuk meg, és dugjuk át a másik végét is az alján (nyomjuk belülre a végét). Fotósorozat a pontos elkészítésről itt.

Hagyjuk a duplájára kelni (kb. 20 perc), majd kenjük le a tetejét tejjel/vízzel, és tegyük 190 fokra előmelegített sütőbe fél órára, de azért figyeljük a tetejét, mert nekem légkeveréses sütőben kb. 20 perc alatt már majdnem elkészült. Mikor kivesszük, még megkenhetjük egy kis tejjel/vízzel a tetejét, ilyenkor tovább puha marad a héja.

Tényleg mennyei lett a sütőtökös császárzsemle, az ízén nem volt érezhető a sütőtök, csak szemet gyönyörködtető lett a színe, és különleges az íze tőle. Kicsit olyan volt, mint egy puha, foszlós kalács.