Juhász Flóra vagyok, a Semmelweis Egyetem – Egészségtudományi Karának végzős dietetikus hallgatója.

Eddigi tapasztalataimat főként kórházi környezetben és nemzetközi szinten szereztem. Többször jártam külföldi egészségügyi kurzusokon (Finnország, Portugália, Amerikai Egyesült Államok), ahol szélesebb perspektívából láthattam rá az egészségügy helyzetére. Gyakorlataim során többször is betekintést nyertem a kórházak mozgalmas gyermekosztályaira, és olyan szakemberektől sajátíthattam el a gyakorlati tapasztalatokat, akik már sok éves rutinnal mozognak ezen a területen.

Rendszeresen veszek részt hazai konferenciákon és szakmai rendezvényeken. Legnagyobb eredményeimet a coeliakia területén értem el, tanácsaimmal sokat segíthettem a kisgyermekes családokkezdeti nehézségeit leküzdeni, életvitelüket kialakítani.  

Sajnos tapasztalataim azt mutatják, hogy nem kevés hamis információ kering az interneten, és meglátásom szerint a babykitchen.blog.hu  hiteles és megbízható információkat nyújt az oldalra látogató szülők számára, ezért nagy örömömre szolgál, hogy a babykitcen.blog.hu csapatának a tagja lehetek. Legfőbb célom, hogy bejegyzéseimmel megkönnyítsem elsősorban a fruktóz malabszorpcióval és laktóz intoleranciával küzdők mindennapi életét, hogy segítséget nyújtsak a mindennapi rutin kialakításában.

Üdvözlettel:

Juhász Flóra

A szakértő cikkei:

• A kisgyermek energia és tápanyagszükséglete 1 éves korig
• Gyermekünk energiaszükséglete 1-3 éves kor között 
• Az óvodáskor kihívásai a gyermekek táplálkozásában 
• Egészségtelen étkezés, dohányzás, súlyfelesleg és titkolózás – Milyen példával állunk gyermekeink előtt?

Varga Zita Hella vagyok, a www.babykitchen.blog.hu szerzője, a blogon található, fruktóz- és tejmentes diéta szerint (sokszor tojás nélkül) készített receptek kikísérletezője. Gyermekem születéséig egyetlen specialitásom a tejszínes-gombás-csirkés tészta volt, és a barackos-fahéjas muffin, ezeket azonban már egész jól készítettem :)

A kisbabánk két hét után nagyon hasfájós, sírós, görcsölős lett, a következő hetekben, hónapokban mindent kipróbáltunk, amit egy hasfájós babánál be lehetett vetni: a gyógyszertári készítményektől kezdve, a masszírozáson és a hordozó kendőn át, a természetes alapú görcsoldókig, az alternatív módszerekről nem beszélve. Két-három oldalas listát tudnék írni arról, hogy mivel próbálkoztunk csak, hogy a kicsinek elviselhetőbbek legyenek a napjai. Habár nem célom az egészségügyet vádolni, azt azért el kell mondanom, hogy lássátok, mennyire gyerekcipőben jár még ez a terület, hogy inkább gondolták a sírós, hasfájós gyermekről, hogy autista, mint azt, hogy gyomorbántalmai vannak.

Természetesen az első három hónapban nagyon türelmesek voltunk, nagyon nehéz időszak volt ez számunkra, de próbáltuk túlélni, a kicsi számára a legjobbá tenni, bízva abban, hogy ez csak a három hónapos hasfájás. Utána azzal biztattak minket, hogy van, akinél fél évig is eltart ez az időszak. Eljött a fél éves kor, elkezdődött a hozzátáplálás, és az éjszakáink is elromlottak, már azt a fél órát sem aludta végig a picurka, amit korábban sikerült. Kialvatlanok voltunk, kimerültek, első gyerekesek, tanácstalanok.

8 hónapos volt a kicsi, amikor már negyedórákra tudtunk csatlakozni hasonló korú gyermekeket babakocsiban sétáltató anyukákhoz. Rájöttem, hogy a gyereknevelés nem arról szól, amit mi addig csináltunk. Ekkor jött egy lehetőség: a szomszédom a gasztroenterológushoz 3 hónappal korábban kapott időpontját átadta nekem. Azt sem tudtam eszik-e vagy isszák, én a vasszeget is megehetem, nem lesz bajom tőle. Úgy voltam vele, ha fogadnak az időpontban minket, elmegyünk, ha nem, akkor az a sors keze. Nem ragozom túl, fogadtak.

Elküldtek minket hasi ultrahangra, ehhez pár héttel későbbi beutalót kaptunk, aztán pár héttel később vissza kellett mennünk kontrollra. Mivel semmi nem látszott az ultrahangon a beszélgetések alapján fruktóz kilégzéses tesztre küldtek minket, persze kb. 1 hónappal későbbi időpontban. A nehézségekről, és az egészségügy útvesztőiről most nem szeretnénk bővebben írni, ha bárki kíváncsi erre a fejezetre, ezekre a tapasztalatokra, írjon bátran a babykitchenblog@gmail.com címre, és szívesen elmesélem, adok javaslatot a tapasztalataink alapján, mit lehet másképpen. A lényeg, hogy a kicsi 11 hónapos volt, mikor kiderült, hogy fruktóz malabpszorpciója van (gyümölcscukor érzékenység), és 13 hónapos, mikor megállapították, hogy laktózintoleranciája is (tejcukor érzékenység), 13 hónapos koráig szopizott, és kb. 14-15 hónapos korában az orvossal egyeztetve a tápszer próbálkozásokkal is felhagytunk. 

Én, mint kezdő, korábban tízenhatezer órában dolgozó, és sokszor mélyhűtött gyorskaján élő, nem igazán egészségtudatos anyuka ott álltam, hogy akkor a gyerek nem ehet gyümölcsöt, tejtermékeket, a tojástól is fáj a hasa, és a magas vagy magasabb fruktóztartalmú zöldségek is gondot okoznak. Akkor mit készítsek??? Bújtam a netet ezerrel, volt is sok laktózmentes recept, de kombinált fruktóz- és tejmentes diétára épülő recepteket nem nagyon találtam, ami esetleg még tojástól is mentes.

És persze jött a nagy levegővétel, és a kísérletezés. Megismertem a magas ásványianyag és vitamintartalmú élelmiszereket (ha már a gyermek a tápszereket sem bírta). Így születtek az első receptek. Később, a gyermek sétáltatós, játszóterezős beszélgetések során az egészségtudatos anyukák elkezdtek érdeklődni a receptek iránt, így a blogot nyilvánossá tettem, a facebook oldal már szakmai kíváncsiságból jött, és hogy frissen kapják az információkat, új recepteket a követők.

Mikor 4000-re ugrott a követők száma, elhatároztam, hogy ha az 5000-et elérjük, dietetikusokat keresek, akik az oldal mellé állnak, hogy ne csak receptekkel, hanem profiktól kapott szakmai tanácsokkal, információkkal is el tudjuk látni az érdeklődő szülőket. Így alakult ki a jelenlegi felállás, és köszönöm a lelkes dietetikusoknak, ma már barátaimnak a szakmai támogatást!

Jelenleg már újra teljes munkaidőben dolgozó anyuka vagyok, akinek a gyerkőce bölcsödébe jár, és hétvégenként, ha tehetjük sütünk-főzünk-bohóckodunk a konyhában. Imádom, ha a kicsi besegít, ha szétlapítja a kalács vagy a fánk tésztát, és kukacokat formáz, miközben könyékig lisztes és vanília illatú. A főzés teljesen kikapcsol, és imádom nézni, mikor a picur (meg az Apukája) élvezettel lapátolja be az együtt készített ételeket. A blogra kizárólag azok a receptek kerülnek fel, amelyek ezen a minőség-ellenőrzésen átmentek és szigorúan jelesre vizsgáztak! :-)

– Anya, mondd el még egyszer a történetet? – kéri, és néz azzal a hatalmas, szép szemével.

– Melyiket?

– Azt, hogy vannak olyan gyerekek, akik nem ihatnak cukrosat és tejeset, és mikor az kiderül, az anyukájuk felkiált és sír…

– Jaj, az én kicsikém nem ihat majd kakaót – folytatom, és látom, hogy csillog a szeme -, de akkor mi azt mondjuk: De igen! Csak Neked kell készítened. Fogod a zabtejet…

– vagy a rizstejet… – kommentel.

– Igen, a zabtejet vagy a rizstejet – folytatom -, megmelegíted, adsz hozzá egy kis holland kakaóport, és már kész is.

– (Hevesen bólogat, teljes az egyetértés, aztán rákezdi:) Mégegyszer!!

Persze, ahol már hozzászokott a kicsi a cukroshoz, és később derül ki a fruktóz (gyümölcscukor) érzékenység, ott elkél még egy kis xilit/nyírfacukor vagy szőlőcukor a kakaóba, de a növényi tejek általában édesebbek, mint a normál tej, így fokozatosan próbáljuk, hogy mi ízlik a kicsinek.

Hozzávalók (babaadag):

• 1 zsemle
• 2 szelet Délhús csemege karaj
• kevés vaj (tejmentes, laktózmentes diéta esetén pl. liga)
• kb. 4 karika fürtös uborka

Persze a mi picurunk nagyétkű, ha a baba csak egy fél zsemlét eszik meg, akkor felezzük az adagot stb. A zsemlét felszeleteljük, vékonyan megkenjük a vajjal, majd kis kockákra vágjuk. A karaj szeleteket is kockázzuk, és rárakjuk a vajas zsemle katonákra. A tetejére jöhet az uborka, ugyancsak vékonyan, katonásan :) Nálunk a fürtös uborka jött be elsőre, utána ette meg a sima uborkát is a picur, előtte nem lehetett beletukmálni szép szóval sem. De a fürtös uborka valahogy frissebb, édesebb, lédúsabb, az csúszott.

Valami zöldség mindig kerüljön a reggeli szendvics mellé, ha nem is szereti a baba, akkor is érdemes odarakni, hadd ismerkedjen vele. Talán kidobálja, nem eszi meg, de néha-néha megkóstolja, még ha ki is köpi, és így ismerkedik az ízzel. Aztán egyszer csak el fogja fogadni, és talán meg is szereti. De ne erőltessünk semmit.