Hozzávalók:

• 3-4 szál rebarbara
• 500 gramm krumpli
• 200 gramm liszt
• 1 mk só
• nyírfacukor/xilit
• amarant
• Nem fruktózérzékeny felnőtteknek: porcukros diós amarantos prézli :)

A krumplikat mossuk meg, és rakjuk fel egy nagy fazékban éppen annyi vízben, amely ellepi, főni. Ha megpuhult, hámozzuk meg, majd törjük meg villával, vagy törjük át krumplinyomón. Hagyjuk jól kihűlni, hogy később ne vegyen fel több lisztet, mint amire szükség lenne.

Hozzávalók:

• 500 gramm liszt (lehet tönkölyliszt is, vagy 400 gramm tönköly 100 gramm zabliszt)
• 75 gramm vaj/margarin (mentes!)
• 3 evőkanál nyírfacukor/xilit
• 1 teáskanál szőlőcukor
• 25 gramm élesztő
• fél teáskanál só
• 250 gramm növényi tej (natúr!, én zabitalt használok, mert íze édeskésebb)
• gyümölcspéphez: 2-3 szál rebarbara, 3-4 evőkanálnyi nyírfacukor/xilit, fahéj

A rebarbara levele mérgező, ezért azt mindenképpen vágjuk le, mossuk meg alaposan, és hámozzuk meg, majd vágjuk kisebb szeletekre. Tegyük egy tálba, szórjuk meg édesítővel és fahéjjal, majd keverjük össze. Most nem volt időm pihenni hagyni (hogy levet ereszthessen), ezért rögtön a tűzhelyre tettem, egy picit vizet azért öntöttem alá. Alacsony fokozaton, fedő alatt pároljuk puhára, addig, amíg szét nem esik.

Közben egy kis langyos tejben az élesztőt egy teáskanál szőlőcukorral megfuttatjuk. A lisztet átszitáljuk, a sót és a cukrot belekeverjük. Belekockázzuk a vajat, és összemorzsoljuk a liszttel.

Ha az élesztő felfutott, belekeverjük a lisztbe, hozzáöntjük a többi tejet is, és átgyúrjuk a tésztát. Addig dagasszuk, míg a tészta selymes, hólyagos nem lesz. Majd takarjuk le, tegyük meleg helyre, és kelesszük a duplájára.

Végül nyújtsuk ki a tésztát, vágjuk csíkokra, és a mindegyik végére biggyesszünk egy mokkáskanálnyi rebarbara pürét – ez lesz a belseje, majd tekerjük fel, mint egy kürtöskalácsot. A tepsiben helyezzük egymás mellé a csigákat, majd hagyjuk még 20-25 percig kelni.

Mielőtt a sütőbe kerül, kenjük meg egy kis tejjel. 180 fokra előmelegített sütőben kb. fél óra alatt készre sül.

Mikor kivesszük, még megkenhetjük egy kis növényi tejjel (az alapból édesebb ízű).

Mivel soha nem találkoztam vele a konyhában, sokáig nem mertem vele kezdeni, arról nem is beszélve, hogy receptekben mindig eper mellé keverik, és édes habos dolgokat készítenek belőle (ha nem savanyú szószt), de pár napja (mikor máskor, ha nem a szezon vége fele :) összeszedtem minden bátorságom, és vettem három szálat. Persze minimális cukortartalmú, teasütis receptet nem találtam, így megint kísérletezgettem, DE jól tettem! Most már AKAROK rebarbarát minden mennyiségben, mert annyi ötletem van a picurnak, és így végre ehet majd akár lekváros palacsintát!

Hozzávalókat ld. a jegyzetlapon.

• 3 szál rebarbara + 2 csapott evőkanál xilit + fahéj
• 50 gramm hajdinaliszt
• 50 gramm zabpehelyliszt (most teljeskiőrlésű van itthon) – ha gluténmentes, rögtön gluténmentes is lesz a sütink
• 70 gramm zabpehely (én kombináltam 40 gramm nagyszemű, 30 gramm aprószemű – de nem szükséges) – ha gluténmentes, rögtön gluténmentes is lesz a sütink
• 30 gramm xilit
• fél vaníliarúd
• 50 gramm vaj (tejmentes étrend esetén pl. liga)

A rebarbara levele mérgező, ezért azt mindenképpen vágjuk le, mossuk meg alaposan, és hámozzuk meg (mint a fehér spárgát), majd vágjuk kisebb szeletekre. Tegyük egy tálba, keverjük össze a két kanál xilittel, és szórjuk meg fahéjjal, így is keverjük át. Nekem nem volt sok időm, ezért most nagyon háziasszonyosan fogok fogalmazni: hagyjuk pihenni kb. annyi ideig, amíg felporszívózunk, és felmosunk :) ez nekem olyan másfél óra volt. Ez alatt szép levet eresztett, ennek köszönhetően nem lesz szükségünk plusz főzőlére.

Tegyük egy fazékba, és alacsony fokozaton, fedő alatt pároljuk puhára. Vagyis főzzük addig, amíg kitakarítjuk a fürdőszobát (nekem kb. fél óra), tehát amíg szét nem esik :)

A korábbi keverőtálat nyugodtan használjuk, és mérjük ki a száraz hozzávalókat, kaparjuk ki vaníliát a rúdból, keverjük össze az egészet, majd kockázzuk bele a vajat is, és morzsoljuk össze a tésztával. Ha már nincsenek nagyobb vaj darabok a tálban, adjuk hozzá a puhára főzött rebarbarát, és dolgozzuk össze. Ha tészta már nem tapad az edény falához, rakjuk egy alufóliába, és tegyük fél órára a hűtőbe.

Mivel ez a massza kicsit tapadós, a formázása hasonlít a zabos teasütiéhez: a tésztából formázzunk golyókat, és két tenyerünk között lapítsuk ki, helyezzük sütőpapírral kibélelt tepsire, majd 170 fokon kb. 15 perc alatt süssük ki. Amikor a széle már aranybarnára sül, mindenképpen vegyük ki, nehogy elégjen, és hagyjuk kihülni, csak utána pakoljuk át a tároló fémdobozba.