Hozzávalók:

• 2 kávéscsészényi búzadara
• 1 kávéscsészényi puffasztott quinoa
• három-négyszeres mennyiségű növényi tej (én inkább zabitalt használok ilyenkor, kicsit édesebb, így édesíteni sem kell a kását)

Az elkészítés a szokásos: a tejet forraljuk fel, majd öntsük bele fokozatosan a darát és egy kis kevergetés után a quinoat, sűrű kevergetés mellett főzzük a szemeket puhára. Ha közben kevésnek érezzük a folyadékot, pótoljuk – lehet vízzel is. Én azzal szoktam, és tálalásnál szoktam még egy kis hideg tejjel puhítani a kását, így le is tudom hűteni a picurnak, aki mindig türelmetlen, ha tejbegrízről van szó. (A saját adagunkat nyugodtan szórjuk meg egy kis fahéjas vagy kakaós xilittel (nyírfacukorral).)

És hogy alátámasszam tényekkel, milyen kapós volt a quinoás tejbegríz :))

Hozzávalók:

• 2 kávéscsészényi búzadara (én most találtam tönkölybúzadarát)
• háromszoros mennyiségű növényi tej (natúr!, én inkább zabitalt használok mert édesebb az íze)

Az elkészítés nagyon egyszerű: a tejet forraljuk fel, majd öntsük bele fokozatosan a darát, sűrű kevergetés mellett főzzük a szemeket puhára. Ha közben kevésnek érezzük a folyadékot, pótoljuk – lehet vízzel is. Én azzal szoktam, és tálalásnál szoktam még egy kis hideg tejjel puhítani a kását, így le is tudom hűteni a picurnak, aki mindig rettentő türelmetlen, ha tejbegrízről van szó :) Mostanában már úgy esszük, ahogy a Nagyok: tányérra teszem és körbekanalazzuk (igen, ez általában kétszereplős :)), így nem kell várni arra, hogy teljesen meghűljön.

Ha tetszett a recept, kövess a Facebookon és az Instagramon!

Ilyen nagy léptékkel fogy nálunk a tejbegríz :)))

Hozzávalók (kb. 8 muffin adagolástól függően):

• 250 gramm liszt
• 1 vaníliarúd kikapart belseje
• fahéj (ízlés szerint, én kb. 1 teáskanálnyit raktam bele)
• 125 gramm vaj/margarin (mentes!)
• kb. 2 dl zabital (natúr!)
• 1 csomag sütőpor
• 70 gramm xilit (a recept elméletileg ennek kétszeresét elbírja, de a picur így is imádta, én is betoltam így kettőt, de Apának a lekvár/porcukor kellett hozzá :)
• Töltelékhez, vagyis a tejbegrízhez: 1-2 kávéspohár búzadara, és négyszeres mennyiségű zabital (ez édesebb, mint a rizstej, így nem kell sok cukor hozzá), ha valakinél bírja a csöppség az adott természetes édesítőt, akkor már a tejbegrízhez is lehet egy kis cukrot adni, nálunk ez egyelőre csak a fenti mennyiségben játszik.

A tejbegríz elkészítése a szokásos annyi különbséggel, hogy a vaníliarudat, és a kikapart belsejét is tegyük az elején a zabitalhoz, majd ha felforrt, csorgathatjuk is bele a darát, kevergessük, míg össze nem áll (azaz addig míg a szemek megdagadnak, kb. 3-4 perc). Ekkor, vagy ha egy kicsit meghűlt, kivehetjük a rudat.

Ezután jöhet a tészta. A muffin száraz összetevőit – liszt, fél vaníliarúd kikapart belseje, fahéj, nyírfacukor – mérjük ki és keverjük össze. A vajat olvasszuk meg, öntsük a liszthez, a zabitallal viszont csínján bánjunk. Először csak a felét öntsük a keverőtálba, majd keverjük össze az egészet, lehet robotgéppel is dolgozni. Ha azt látjuk, hogy nagyon sűrű, lisztes a massza, lágyítsuk tovább a zabtejjel, de arra vigyázzunk, hogy ne legyen folyós a tészta.

Helyezzünk a muffin formákba kapszulákat, nálunk ezt a picike csinálta :) majd jöhet mindegyikbe egy kis tészta. Ha már nagyobb a picur, ő is kanalazhatja, nálunk ebből kicsit káosz lett. Viszont amit ő is kiválóan megoldott, pedig még két éves sincs: a tészta talpra helyezhetünk 1-1 púpozott teáskanálnyi tejbegrízt. A végén tésztával takarjuk be.

Mehet is 200 fokra előmelegített sütőbe. Kb. fél óra alatt szép barnára sül. Miután kivettük a sütőből, hagyjuk kihűlni, hogy a tejbegríz megdermedhessen.

Hozzávalók:

• 2 kávéscsészényi búzadara
• 1 kávéscsészényi amarant
• háromszoros mennyiségű növényi tej (rizs/zabital)
• fahéj
• Nem babának: nyírfacukor

Az elkészítés pofonegyszerű: a tejet forraljuk fel, majd öntsük bele fokozatosan a darát és az amarantot, sűrű kevergetés mellett főzzük a szemeket puhára. Ha közben kevésnek érezzük a folyadékot, pótoljuk – lehet vízzel is. Én azzal szoktam, és tálalásnál szoktam még egy kis hideg tejjel puhítani a kását, így le is tudom hűteni a picurnak, aki mindig olyan türelmetlen, főleg, ha meglátja, hogy a tűzhely mellett állok :)

Tálalásnál ízesítsük ízlés szerint.

Ezt most fejből tudom, ezért ezzel kezdem. És tudom, hogy ez még egy „édes” étel a krémtúró után, miközben azt kell megszoknia a picurnak, hogy zöldségeket eszik, de őszíntén szólva, örülök, hogy délben megeszi a főzeléket, este és reggel próbálok mindig mással operálni. Persze próbálkozom. Sokszor megkínálom a déli főzelékkel este, de eddig nem jártam sikerrel.

(mostantól mindent grammban írok, mert nekem úgy könnyebb a fruktóz gramm számítások miatt)

Nos, veszek 200 gramm rizstejet, 200 gramm vizet és kb. 100 gramm búzadarát, persze lehet kevesebbet. A tejet a vízzel felforralom, majd lassan kevergetve beleöntöm a búzadarát, pár perc alatt készre lehet főzni, de én a picurnak azért mindig igyekszem szétfőzni a biztonság kedvéért. Én a végén most még rakok bele egy kanál szőlőcukrot, aztán meglátjuk, lehet, hogy később el lehet hagyni.

A kórházból kapott táblázat szerint a fenti adag fruktóztartalma: 0,52

És azért ez egy elég méretes adag, a picur még sosem ette meg az egészet.

Ha bírja már a baba pocija, és esetleg vacsira készítettük a picurnak, akkor másnap fel lehet frissíteni egy kis joghurttal reggelire. A mi bébink imádta.