Mivel nálunk esténként – a bölcsis ételek után és miatt – a legtöbb esetben valamilyen könnyű kása kerül az asztalra, és akkor is az készül, ha szombaton arra eszmélek, hogy elfogyott a kenyér :) ezért elég sokféle és változatos kásákat találhattok már most is a blogon (hajdina, zab, amarant, köles, amarantos tejbegríz). A fruktóz- és tejmentes diéta miatt – bár kalciumos zabtejet használunk – nagyon ügyelek rá, hogy a kásák is vitamindúsak legyenek, lehetőleg magas kalcium tartalommal. A quinoa-val hasonlóan jártam, mint az amaranttal, megvettem, mert olvastam róla, hogy sokféle ásványi anyagot (magnézium, kálium, kalcium, vas, cink) tartalmaz, és igen gazdag B-, C- és E-vitaminban is, de nagyon sokáig csak a polcon porosodott. Aztán egyik este gondoltam egyet, és a készülő tejbegrízbe öntöttem egy kis adagot. Meglepődve tapasztaltam, hogy a picurnak ízlik, azóta egyre bátrabban kísérletezem vele.

Hozzávalók:

• 2 kávéscsészényi búzadara
• 1 kávéscsészényi puffasztott quinoa
• három-négyszeres mennyiségű növényi tej (én inkább zabitalt használok ilyenkor, kicsit édesebb, így édesíteni sem kell a kását)

Az elkészítés a szokásos: a tejet forraljuk fel, majd öntsük bele fokozatosan a darát és egy kis kevergetés után a quinoat, sűrű kevergetés mellett főzzük a szemeket puhára. Ha közben kevésnek érezzük a folyadékot, pótoljuk – lehet vízzel is. Én azzal szoktam, és tálalásnál szoktam még egy kis hideg tejjel puhítani a kását, így le is tudom hűteni a picurnak, aki mindig türelmetlen, ha tejbegrízről van szó. (A saját adagunkat nyugodtan szórjuk meg egy kis fahéjas vagy kakaós xilittel (nyírfacukorral).)

És hogy alátámasszam tényekkel, milyen kapós volt a quinoás tejbegríz :))