fruktóz- és tejmentes diéta szerint
A bölcsis tartalmatlan vajas zsemle állandó kreativitásra késztet, így került kikísérletezésre ez a zabpelyhes-amarantos-vaníliás kalács is. Mikor éjszaka elkészült, elég keménynek tűnt a héja, de reggelre megpuhult, és a picur imádta magában is. Hétvégére is maradt, reggelire vajjal és sonkával kínáltam neki.
Hozzávalók:
Egy kis langyos tejben az élesztőt egy teáskanál szőlőcukorral futtassuk meg. A lisztet szitáljuk át, a sót, a cukrot, a vaniliarúd kikapart belsejét, a zabpelyhet és az amarantot keverjük hozzá. Keverjük össze a száraz hozzávalókat, majd kockázzuk bele a vajat, és morzsoljuk össze a liszttel.
Ha az élesztő felfutott, keverjük a lisztbe, öntsük hozzá a többi tejet is, és gyúrjuk át a tésztát. Addig dagasszuk, míg a tészta selymes, hólyagos nem lesz. Majd takarjuk le, tegyük meleg helyre, és kelesszük a duplájára.
Vágjuk a megkelt tésztát hat egyenlő részre, és jöhet a fonás. Én mindig ezt a videót használom, miközben fonok. Nekem sokat segít.
Helyezzük a megfont kalácsot a tepsire, és hagyjuk még 20-25 percig kelni. Majd kenjük meg egy kis tejjel a tetejét. 180 fokra előmelegített sütőben fél óra alatt süssük meg a kalácsot.
Mikor kivesszük, még megkenhetjük egy kis édes vízzel/tejjel (1 mk xilit 1 tk vízben feloldva), vagy csak szimplán a zabtejjel (én azzal szoktam, mert annak eleve van egy kis édes íze).
Az én kalácsom kicsit (nem kicsit) túlkelt, sajnos a picike mellett elég nehéz tartani az időt, ezért lapult szegény így le, ennek ellenére az ízére nem lehetett panasz :)