fruktóz- és tejmentes diéta szerint
A változatosság kedvéért a rizseshúst most csirkecombbal készítettem, emiatt sokkal ízesebb lett az elkészült étel. A kelbimbóból pedig kicsit puffasztó hatása miatt szósz készült, így – bíztam benne hogy – nem terheli meg a picur érzékeny pocakját (igazam lett).
Hozzávalók:
A hagymát megpároljuk (én nem szoktam olajat használni, csak egy pici vizet, de persze lehet egy csöpp olajon vagy egy kis vajon is), majd hozzádobjuk az előzőleg megmosott, kicsire felkockázott csirkecombot. Kicsit megpároljuk – közepes fokozaton – a húst, és amikor kifehéredett, hozzáadjuk a rizst, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntjük (1 adag rízs, 2 adag víz). Fedő alatt kb. negyed óráig főzzük, végül letakarva hagyjuk még 10 percig. Én sózni utólag szoktam a saját adagomat, a babáknak nincs szüksége ehhez más fűszerre.
Közben megmossuk a kelbimbót, levágjuk a végét, és ha szükséges, leszedjük a külső héját, majd annyi vízben, ami jól ellepi, feltesszük főni. Félidőben leöntjük róla a vizet, hogy ne legyen keserű a végén. Ha a víz újra felforrt, és a kelbimbó megpuhult, a fejeket leturmixoljuk, majd a rízstejszínhez öntjük, és összeforraljuk az egészet. A saját adagunkhoz adhatunk sót, bazsalikomot, de igazából mást nem nagyon kíván, mert finom, édes, jellegzetes íze lesz a zöldségtől.
A rizseshúst tányérra szedtem, és meglocsoltam a tejszínes kelbimbó szósszal, így tálaltam a picurnak, aki tényleg nagyon odavolt érte.
Ha tetszett a recept, kövess a Facebookon és az Instagramon!