Hozzávalók:

• 2 kávéscsészényi búzadara (én most találtam tönkölybúzadarát)
• háromszoros mennyiségű növényi tej (natúr!, én inkább zabitalt használok mert édesebb az íze)

Az elkészítés nagyon egyszerű: a tejet forraljuk fel, majd öntsük bele fokozatosan a darát, sűrű kevergetés mellett főzzük a szemeket puhára. Ha közben kevésnek érezzük a folyadékot, pótoljuk – lehet vízzel is. Én azzal szoktam, és tálalásnál szoktam még egy kis hideg tejjel puhítani a kását, így le is tudom hűteni a picurnak, aki mindig rettentő türelmetlen, ha tejbegrízről van szó :) Mostanában már úgy esszük, ahogy a Nagyok: tányérra teszem és körbekanalazzuk (igen, ez általában kétszereplős :)), így nem kell várni arra, hogy teljesen meghűljön.

Ha tetszett a recept, kövess a Facebookon és az Instagramon!

Ilyen nagy léptékkel fogy nálunk a tejbegríz :)))

Hozzávalók:

• 2 kávéscsészényi búzadara
• 1 kávéscsészényi amarant
• háromszoros mennyiségű növényi tej (rizs/zabital)
• fahéj
• Nem babának: nyírfacukor

Az elkészítés pofonegyszerű: a tejet forraljuk fel, majd öntsük bele fokozatosan a darát és az amarantot, sűrű kevergetés mellett főzzük a szemeket puhára. Ha közben kevésnek érezzük a folyadékot, pótoljuk – lehet vízzel is. Én azzal szoktam, és tálalásnál szoktam még egy kis hideg tejjel puhítani a kását, így le is tudom hűteni a picurnak, aki mindig olyan türelmetlen, főleg, ha meglátja, hogy a tűzhely mellett állok :)

Tálalásnál ízesítsük ízlés szerint.

Már régóta ott állt a polcon a picur miatt, de sokáig nem szántam rá magam, hogy készítsek belőle valamit. Egyszer próbálkoztam az amaranttal, de nem lett az igazi, ezért vásároltam puffasztott változatot, hátha abból tényleg sikerül előállítani valamit. Gondoltam, kezdjük a legegyszerűbbel: kása :) A picurnak első alkalommal is nagyon tetszett, de második alkalommal már tényleg be is sűrűsödött az amarantkásám. Tehát a recept:

Hozzávalók (1 adag) ld. a jegyzetlapon.

• 1 bögre amarantkása
• 1 bögre növényi tej (pl. zab- vagy rizsital)

A tejet az amaranttal egy fazékban összekeverjük, majd sűrű kevergetés közben felforraljuk. Körülbelül mire a tej felforr, az amarant be is sűrűsödik, és tálalható.

Ha magunknak is főznénk, és miért is ne :) akkor érdemes egy kis fahéjat és 2-3 tk nyírfacukrot belerakni, de akkor értelemszerűen nagyobb (olyan háromszoros) adagot készítsünk. Nekem első kóstolásra annyira nem jött be, de második alkalommal már én nyalogattam ki a fazekat, akarom mondani kanalaztam ki a maradékot a fazékból :))

Hozzávalók:

• 1 bögre hajdina
• 3 bögre növényi tej vagy víz (vagy felesben)
• Nem babának: 2tk nyírfacukor, fahéj

A hajdinát kétszer-háromszor átmossuk, hogy eltűnjön az enyhén olajos íze (én nem éreztem, mikor első alkalommal ettük, de a picur érzékeny pocakja miatt másodjára már így tettem). Háromszoros mennyiségű vízben/tejben egy fedett fazékban alacsony fokozaton megfőzzük. Hasonlóan a köleshez 20 percig főzzük, majd 10 percig még a tűzhelyen hagyjuk. Ha így teszünk, nagyon finom állagú lesz a hajdinakásánk.

Ahogy a köleskásánál, itt is úgy szoktam, hogyha a hajdina forró, akkor hideg tejet öntök rá, ha pedig már kihűlt, akkor felforralom a tejet, és úgy keverem hozzá, így pont olyan hőmérsékletű lesz, ami azonnal fogyasztható.

A saját adagomat mindig édesítem nyírfacukorral és fahéjjal, isteni íze van, jelenleg vetekszik a köleskásával. Abból is látszik, hogy nem tudtam olyan fotót készíteni, ahol a picur ne tolta volna bele a kanalát a tányérba :)

Mivel a hajdinakása elég sűrűn kerül az asztalra reggelire vagy vacsorára, ezért készült egy ilyen fotó is:

Hozzávalókat ld. a jegyzetlapon (babaadag).

• 1 teáscsésze natúr zabpehely (először érdemesebb a picikének inkább aprószeműt venni)
• kb. 3-4szeres mennyiségű növényi tejital (mi zabitallal készítjük, az elején érdemes víz-tej fele-fele arányban használni, vagy ha spórolni akarunk :)
• Nem babának (de akkor nagyobb adagot kell készíteni): csipet fahéj,1-2 tk nyírfacukor

Egy kis lábosban feltesszük főni a zabpelyhet a tejitalban (volt olyan is, hogy felesben készítettem: víz-tej), kisebb fokozaton kb. 10 percig főzzük a zabpelyhet, hogy teljesen átpuhuljon, és biztos ne bántsa a pocit. Ha úgy látjuk, hogy a zabpehely felvette az összes folyadékot, de még szeretnénk kicsit főzni, akkor vizet adhatunk hozzá (nem szükséges már több tej, de persze azzal is lehet operálni). Ha a zabpehely megpuhult, tányérra szedjük, mint a tejberizst/grízt, és akkor hamar kihűl, már lehet is enni. Nálunk a picur imádja, szerintem bármennyit meg tudna enni belőle.

Ha tetszett a recept, kövess a Facebookon és az Instagramon!

Mikor már egy ideje ettük a zöldséges kölesfasírtot, arra gondoltam, miért ne lehetne a reggelibe vagy a vacsorába is beiktatni a szupergabonát a tejbegríz és a tejberizs mellé. Eleinte még úgy készítettem a köleskását, ahogy a nagykönyvben meg van írva: 1adag köles háromszoros rizstejben megfőzve, de rájöttem, hogy semmi szüksége a picurnak ennyi tejre, és ugyanúgy bepuszilja, ha vízben főzöm ki a kölest, és utána öntöm nyakon egy kis rizs/zabitallal, ráadásul így kifőzhetek egy nagyobb adagot, és megvan az ebédhez/vacsorához is a köret. Bár roppant egyszerű, azért álljon itt a recept.

Hozzávalók: