Hozzávalókat ld. a jegyzetlapon:

• 150 gramm a száraz hozzávaló: rozsliszt, búzaliszt és dió én 1/3-1/3 arányban szoktam keverni, a dióból néha még rakok bele egy plusz marékkal
• 100 gramm a vaj/margarin (mentes!)
• 50 gramm az édesítő: nálunk xilit
• 1 vaníliarúd kikapart belseje
• Mentes lekvár: cukor nélkül készült lekvár, legjobb a házi, de persze lehet bolti is, csak akkor alaposan tanulmányozzátok át az összetevőket.

A diót ledarálom és úgy keverem össze a lisztekkel, majd az édesítővel és a vaníliával. Ekkor jöhet bele a felkockázott hideg vaj, amit a lisztkeverékkel összemorzsolok, majd egy nagy gombóccá formázom, és zacskóba rakom, mehet a hűtőbe fél órára pihenni.

A tésztát két folpack közé rakom, (vagy lisztezett felületen) kinyújtom, majd kiszaggatom. A formákat 180 fokon 15-18 perc alatt megsütöm, a rácson hagyom kihűlni.

Legjobb a picikkel megtölteni (tolerancia függvényében rakjuk bele a lekvár mennyiséget) és összeilleszteni :) pici szőlőcukorral vagy darált dióval meg lehet hinteni.

Ha tetszett a recept, kövess a Facebookon és az Instagramon!

Hozzávalók (kb. egy tepsi sütihez):

• 100 gramm liszt
• 50 gramm zabpehely
• 60 gramm vaj (mentes!)
• 3 evőkanál növényi tejszín (nálunk éppen rizstejszín volt otthon)
• 40 gramm xilit/nyírfacukor – porrá darálva
• mézeskalácsfűszer (natúr!, cukrozatlan, ízlés szerint, kb. 1 teáskanál)
• fél rúd vanília kikapart belseje
• 1 teáskanál sütőpor (ez akár el is hagyható, csak kevésbé lesz levegős a kisült tészta)
• (tolerancia függvényében gy-két csepp citrom)

A lisztet szitáljuk át, a porcukrot (én normál xilitet/nyírfacukrot daráltam le), a mézeskalácsfűszert, a vaníliát és a zabpelyhet keverjük bele. A vajat vágjuk kisebb kockákra, és morzsoljuk el a liszttel. (Nem szabad felolvasztani, mert akkor a tészta később nehezen kezelhető lesz.) Mikor már nem nagyon látunk kisebb vajdarabokat sem a tésztában, akkor adjuk hozzá a rizstejszínt, és gyúrjuk össze. Az így kapott tésztát hengerré formázzuk, alufóliába tekerjük, és a hűtőbe tesszük pihenni.

Kb. fél órával, 1 órával később a hűtőből kivéve a tésztát formázhatjuk kedvünk szerint, de akár 1 napot is hagyhatjuk állni. Mi van, hogy reggel gyúrjuk be a tésztát, és munka után este sütjük ki. Tipp: a deszkára helyezzünk alufóliát és a nyújtófát is tekerjük be vele, így nem kell plusz lisztet sem használnunk. Ha ragadna a tészta, akkor egy kis plusz lisztet vagy zabpelyhet dolgozzunk bele, és már lehet is vékonyra nyújtani, kb. 1 ujjnyi és szaggatni.

Előmelegített sütőben 170 fokon érdemes kisütni a formákat, kb. 15 perc alatt kész van. Vigyázni kell vele, ha már pirul a széle, lehet kiszedni.

Íróka szőlőcukorral: 

Ha a picike fruktózérzékeny, de bírja a tojást, akkor van egy jó hírem: az íróka működik szőlőcukorral is. A készítés ugyanaz, mint az eredeti recept esetében: Egy tojásfehérjét habbá verünk, majd fokozatosan belekeverünk kb. 100-150 gramm szőlőcukrot. (Igen, ez így rengeteg cukor, de senki nem eszi így töményen, ami a sütire kerül az pár csepp, annyi belefér a diétába, persze, ha nem épp most diagnosztizálták a gyereket, és nem a szigorú diéta legelején tartunk. Ebben az esetben hagyjuk inkább ezt a fajta írókát.) Tegyük az egész krémet egy nejlon zacskóba, a végére vágjunk egy nagyon picike lukat, és már mehet is a díszítés.

Hozzávalók (kis adag, egy tepsi) ld. a jegyzetlapon.

• 75 gramm liszt
• 50 gramm vaj (tejmentes diéta esetén pl. liga)
• 20 gramm xilit/nyírfacukor
• fahéj
• (cukormentes!) mézessütemény fűszer :)

Innentől kezdve az elkészítés ugyanaz, mint a sütőtökös linzerécsak sütőtök nélkül :) A lisztet átszitáljuk, a porcukrot (én normál nyírfacukrot daráltam le) és a vaníliarúd kikapart belsejét hozzáadjuk, és jól összekeverjük. A vajat érdemes kisebb kockákra vágni és így beledobálni a tálba. (Nem szabad felolvasztani, mert akkor a tészta később nehezen kezelhető lesz.)

A vajat elmorzsoljuk a liszttel, mikor már nem nagyon látunk kisebb darabokat sem a tésztában, akkor az egészet összegyúrjuk. Az így kapott tésztát hengerré formázzuk, alufóliába tekerjük, és a hűtőbe tesszük pihenni.

Kb. 1 órával később a tésztát lisztes felületen vékonyra nyújtjuk, majd a kívánt formákat kiszaggatjuk, és tepsire helyezzük (szilikonra vagy sütőpapírra). Kicsit megkenhetjük zabitallal, vagy bármilyen más növényi tejjel.

170 fokra előmelegített sütőbe toljuk, kb. 10-15 perc alatt megsütjük. Vigyázni kell vele, ha már pirul a széle, lehet kiszedni.

Én Apának készítettem lekváros változatot is, illetve aki szeretne töltött változatot is készíteni, annak érdemes egy nagyobb sütőtök darabot megsütnie a sütőben (vízzel permetezve, fahéjjal megszórva), lepürésíteni, majd ezt tölteni a linzer közé. Így is nagyon finom, kipróbáltuk, és így a picur is ehette. De azért a töltött változattal csínján bánjunk, mert a sütőtöknek elég magas a fruktóztartalma, annak ellenére, hogy zöldség, ld. fruktózegyenérték táblázat.

Ha már kitapasztaltuk, és bírja a picur a szőlőcukrot vagy valamelyik dietetikus által jóváhagyott természetes édesítőt (pl. nyírfacukor, stevia), akkor azzal is megszórhatjuk. Mi ezt most kihagytuk, csak Apa kapott ilyet :)

Hozzávalók (kis adag, egy tepsi):

• 75 gramm liszt
• 25 gramm vaj
• 25 gramm sütőtök (sütőben sütött sütőtök kikapart húsa)
• 15 gramm xilit
• fahéj
• fél vaníliarúd kikapart belseje

A lisztet átszitáljuk, a porcukrot (én normál xilitet daráltam le) és a vaníliarúd kikapart belsejét hozzáadjuk, és jól összekeverjük. A vajat érdemes kisebb kockákra vágni és így beledobálni a tálba. (Nem szabad felolvasztani, mert akkor a tészta később nehezen kezelhető lesz.)

A vajat elmorzsoljuk a liszttel, mikor már nem nagyon látunk kisebb darabokat sem a tésztában, akkor hozzákeverjük a sütőtököt is, és az egészet összegyúrjuk. Az így kapott tésztát hengerré formázzuk, alufóliába tekerjük, és a hűtőbe tesszük pihenni.

Tipp: Én a sütőtököt a következőképpen készítem: megmosom a héját, letörlöm, majd kettévágom. A magokat kanállal kikaparom, majd a csónakokat ráteszem egy sütőpapírral bélelt tepsire. Jól (bőven) megszórom vízzel és kicsit meghintem fahéjjal. Így megsütve omlós lesz és puha, édes lesz az íze, és bár fahéjjal készül, mindenhez illik: leves, főzelék, kenyér, zsemle, pogácsa.

Kb. 1 órával később a tésztát lisztes felületen vékonyra nyújtjuk, majd a kívánt formákat kiszaggatjuk, és tepsire helyezzük (szilikonra vagy sütőpapírra).

170 fokra előmelegített sütőbe toljuk, kb. 10-15 perc alatt megsütjük. Vigyázni kell vele, ha már pirul a széle, lehet kiszedni.

Én Apának készítettem lekváros változatot is, illetve aki szeretne töltött változatot is készíteni, annak érdemes egy nagyobb sütőtök darabot megsütnie a sütőben, és a maradék részt lepürésíteni, majd ezt tölteni a linzer közé. Így is nagyon finom, kipróbáltuk, és így a picur is ehette. De azért a töltött változattal csínján bánjunk, mert ahogy a poszt elején írtam a sütőtöknek elég magas a fruktóztartalma, annak ellenére, hogy zöldség.

Ha már kitapasztaltuk, és bírja a picur a szőlőcukrot vagy valamelyik dietetikus által jóváhagyott természetes édesítőt (pl. nyírfacukor/xilit, stevia), akkor azzal is megszórhatjuk. Mi ezt most kihagytuk, csak Apa kapott ilyet :)

Hozzávalók:

• 300 gramm liszt
• 200 gramm vaj (mentes!)
• 100 gramm xilit/nyírfaporcukor
• 1 vaníliarúd

A lisztet átszitáljuk, a porcukrot (én normál nyirfacukrot daráltam le) és a vaniliarúd kikapart belsejét hozzáadjuk, és jól összekeverjük. A vajat érdemes kisebb kockákra vágni és így beledobálni a tálba. (Nem szabad felolvasztani, mert akkor a tészta később nehezen kezelhető lesz.)

A vajat elmorzsoljuk a liszttel, mikor már nem nagyon látunk kisebb darabokat sem a tésztában, akkor összegyúrjuk. Az így kapott tésztát hengerré formázzuk, alufóliába tekerjük, és a hűtőbe tesszük pihenni.

Kb. 1 órával később a tésztát lisztes felületen nagyon vékonyra nyújtjuk, majd a kívánt formákat kiszaggatjuk. Nekünk volt egy promós-ajándék nyuszi formánk, azzal dolgoztam :)

Apának pedig egy nagyobb és kisebb pohár segítségével szaggattam ki a köröket, hogy ő tradicionálisan lekvárral ehesse a linzert.

Előmelegített sütőben 170 fokon érdemes kisütni a formákat, kb. 10-15 perc alatt megsül. Vigyázni kell vele, ha már pirul a széle, lehet kiszedni.

A lekváros változat esetében a talpakat megkenjük lekvárral, ráillesztjük a tetejét, és végül megporcukrozzuk. Apa szerint már 10 perc után is isteni. :) de azért szerintem várjunk 1-2 órát, az alatt tényleg finomra puhul a tészta.

Ha tetszett a recept, kövess a Facebookon és az Instagramon!