Hozzávalókat (kb. 1 tepsi) ld. a jegyzetlapon.

• 300 gramm liszt
• 200 gramm növényi tej (nálunk éppen rizstej volt)
• fél evőkanál szőlőcukor
• 15 gramm élesztő
• fél evőkanál só
• 30 gramm olvasztott vaj (de akár többet is felvehet, tejfehérje allergia és laktózérzékenység esetén pl. liga)

A langyos tejben futtassuk meg az élesztőt a szőlőcukorral. A lisztet mérjük ki egy tálba, a sóval keverjük össze, majd jöhet hozzá a felfuttatott élesztő. Gyúrjuk össze. Ebbe a tésztába fokozatosan adagolva gyúrjuk bele az olvasztott vajat. Az egész dagasztás pár perc alatt kézzel megoldható!

Ha kisebb kifliket szeretnénk, vegyük kétfelé a tésztát, ha nagyobbat, akkor hagyjuk így, és formázzunk kis cipót, majd nyújtsuk ki, szép vékonyra! Vágjuk 8 cikkelyre, és tekerjük fel a szélesebb végénél fogva (befelé tekerve).

Tegyük a sütőlapra, és hagyjuk egy negyed órát pihenni a kifliket, majd kenjük le a tetejét egy kis növényi tejjel, vagy vízzel, és mehet 200 fokra előmelegített sütőbe.

Kb. 15-20 perc alatt kisül. Finom roppanós a héja, a belseje pedig olyan, mint a jó bolti tejes-vajas kiflinek. A picur imádta, Apa is odavolt érte, és hát én is alig tudtam visszafogni magam, hogy ne egyek többet, mint amit a gyomrom kíván! :-D

Ha tetszett a recept, kövess a Facebookon és az Instagramon!

– Anya, mondd el még egyszer a történetet? – kéri, és néz azzal a hatalmas, szép szemével.

– Melyiket?

– Azt, hogy vannak olyan gyerekek, akik nem ihatnak cukrosat és tejeset, és mikor az kiderül, az anyukájuk felkiált és sír…

– Jaj, az én kicsikém nem ihat majd kakaót – folytatom, és látom, hogy csillog a szeme -, de akkor mi azt mondjuk: De igen! Csak Neked kell készítened. Fogod a zabtejet…

– vagy a rizstejet… – kommentel.

– Igen, a zabtejet vagy a rizstejet – folytatom -, megmelegíted, adsz hozzá egy kis holland kakaóport, és már kész is.

– (Hevesen bólogat, teljes az egyetértés, aztán rákezdi:) Mégegyszer!!

Persze, ahol már hozzászokott a kicsi a cukroshoz, és később derül ki a fruktóz (gyümölcscukor) érzékenység, ott elkél még egy kis xilit/nyírfacukor vagy szőlőcukor a kakaóba, de a növényi tejek általában édesebbek, mint a normál tej, így fokozatosan próbáljuk, hogy mi ízlik a kicsinek.

Egyik reggel ugyanis elkövettem azt a hibát, hogy miközben a picur a tejbegrízét eszegette jóízűen, én odaültem mellé egy kis (bolti) müzlivel, amit előzőleg tejjel nyakon is öntöttem. Rögtön megállt a kanál a kezében, és kíváncsian mutogatott a tányérom felé: „Anya, mit eszel?” „Müzlit” – feleltem. És persze jött a kérdés: „Én ehetek?” Szokásos bűntudat: „Ebből nem, mert ebben tej is van, meg cukor is” (az aszalt gyümölcsöket már nem is említettem). Elkomolyodott. Ekkor hirtelen bevillant: „Tudod mit, te is ehetsz müzlit! Mindjárt készítek Neked!” Így készült nálunk az első cukor és tejmentes müzli akkor éppen amaranttal, zabpehellyel és zabtejjel. Mikor már a második adagot lapátolta be jóízűen a szájába a kicsi, akkor jutott eszembe, hogy azok, akik először szembesülnek ezzel a kettős ételérzékenységgel, talán ugyanúgy nem gondolnak arra, milyen egyszerűen ehet mindenki egyszerre müzlit a családban, ezért gyorsan lefotóztam a folyamatot. És persze a picurtól rögtön jött a kérdés, hogy miért fényképezek, én pedig elmagyaráztam… :)

Hozzávalók:

• 1 pohár puffasztott amarant
• fél pohár zabpehely
• növényi tej (mi az Alnatura bio zabitalát használjuk)

Keverjük össze, hagyjunk neki pár percet, míg a zabpehely megszívja magát, és már ehetjük is. Ha van otthon puffasztott quinoa, vagy puffasztott rizs, azt is keverhetünk bele. Ízesíthetjük fahéjjal és vaníliával is. Én azért használok zabtejet, mert az alapból édes, így más édesítő nem kell a müzlibe.

Ha a kicsink már eszik magokat, és szereti, mi sem félünk tőle, hogy megakad a torkán, akkor keverjük bele nyugodtan. Mi ma már néha 1-2 szem mogyorót beledobunk.

Hozzávalók:

Hozzávalók:

• 100 gramm teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 150 gramm (kenyér)liszt
• 180 gramm sütőtök (sütőben előzetesen fahéjjal megszórt, és 200 fokon megsütött sütőtök húsa)
• 1 tk só
• 25 gramm: tökmag (felét felaprítottam, felét egybe hagytam) és szezámmag (1 ek)
• 10 gramm élesztő
• 1 tk szőlőcukor
• 30 ml langyos növényi tej (én zabitalt használtam)
• fél ek (oliva)olaj

A langyos tejben a cukorral megfuttatjuk az élesztőt. Közben a keverőtálba mérjük ki az átszitált liszteket és a magokat. Keverjük bele a sót, adjuk hozzá a sütőtököt, az olajat, majd mehet bele a megfuttatott élesztő. Gyúrjuk, dagasszuk a tésztát, míg végül már nem ragad az edény falához, és hólyagossá válik. Tegyük meleg helyre, és kelesszük a duplájára, kb. 1 óra.

Ha megkelt, lisztezett felületen újra gyúrjuk át, formázzuk olyanra, amilyen sütőformában kívánjuk sütni, majd helyezzük bele. (Sütőpapírral érdemes dolgozni vagy kivajazni, kilisztezni a kiválasztott formát, ha nem szilikonunk van.) Hagyjuk kétszeresére kelni a tésztát.

Vágjuk be a tetejét 3-4 helyen egy éles késsel, kenjük meg hideg vízzel, és rakjuk 220 fokra előmelegített gőzösített sütőbe (azaz helyezzünk a sütőnk aljára egy vízzel teli edényt). 10 percig süssük így a kenyeret, majd vegyük vissza a hőfokot 175 fokra, és még 50 percig süssük így. A végén kenjük le hideg vízzel, jó alaposan.

Én imádom a sütőtökkel készült pékáruk sárga színét, és akkor a zamatos ízéről még nem is beszéltünk.

Hozzávalókat 6 db zsemléhez ld. a jegyzetlapon.

• 350 gramm liszt
• 1 teáskanál só
• 125 ml víz
• 110 ml növényi tej (zab- vagy rizsital)
• 25 gramm vaj (tejfehérjeallergia, laktózérzékenység esetén pl. liga)
• 1 teáskanál szőlőcukor
• 10 gramm élesztő

A langyos vízbe morzsoljuk bele az élesztőt, keverjük hozzá a cukrot, és hagyjuk felfutni. Közben szitáljuk át a lisztet, keverjük bele a sót, mérjük ki és kockázzuk bele a vajat, majd morzsoljuk össze a liszttel. Jöhet hozzá a felfuttatott élesztő és a tej is. Keverjük jól össze, és jöhet a dagasztás. Nekem – nem géppel dolgozva, hanem két kezi gyúrással :) – kb. negyed óra vagy húsz perc volt, míg tökéletes lett a tészta. Nem ragadt az edény falához, kicsit hólyagos volt, de puha és lágy maradt.

Rakjuk meleg helyre, és hagyjuk a duplájára kelni. Majd az enyhén lisztezett felületen formázzunk hat kis gombócot, és hagyjuk 10 percet pihenni.

10 perc után sodorjunk rudakat a gombócokból, közben hagyjuk is pihenni, hogy ne szakadjon el a tészta.

Kössünk rá egy lazacsomót:

Utána a jobb oldali végét (vagyis mindig azt, ami felülről kandikál ki) dugjuk át az alján:

Majd fordítsuk meg:

És dugjuk át a másik végét is az alján (nyomjuk belülre a végét):

Hagyjuk még duplájára kelni (kb. 20 perc), kenjük le a tetejét tejjel, és mehet is a 200 fokra előmelegített sütőbe fél órára. Tökéletes lett. Puha, foszlós, finom reggeli alap a vaj, sonka, uborka mellé. Én meg pl. anyukám cukor- és édesítőmentes körtelekvárjával ettem, lélekmelengető volt :)

Már régóta ott állt a polcon a picur miatt, de sokáig nem szántam rá magam, hogy készítsek belőle valamit. Egyszer próbálkoztam az amaranttal, de nem lett az igazi, ezért vásároltam puffasztott változatot, hátha abból tényleg sikerül előállítani valamit. Gondoltam, kezdjük a legegyszerűbbel: kása :) A picurnak első alkalommal is nagyon tetszett, de második alkalommal már tényleg be is sűrűsödött az amarantkásám. Tehát a recept:

Hozzávalók (1 adag) ld. a jegyzetlapon.

• 1 bögre amarantkása
• 1 bögre növényi tej (pl. zab- vagy rizsital)

A tejet az amaranttal egy fazékban összekeverjük, majd sűrű kevergetés közben felforraljuk. Körülbelül mire a tej felforr, az amarant be is sűrűsödik, és tálalható.

Ha magunknak is főznénk, és miért is ne :) akkor érdemes egy kis fahéjat és 2-3 tk nyírfacukrot belerakni, de akkor értelemszerűen nagyobb (olyan háromszoros) adagot készítsünk. Nekem első kóstolásra annyira nem jött be, de második alkalommal már én nyalogattam ki a fazekat, akarom mondani kanalaztam ki a maradékot a fazékból :))