fruktóz- és tejmentes diéta szerint
Szerző: László Lilla dietetikus és élelmezésvezető
1998 nyarán, kilenc évesen lettem cukorbeteg. Máig emlékszem a napra, amikor kiderült és az azt követő időszakra a kórházban. Él bennem az első otthoni nap emléke is – gyerekként szinte csak a visszakapott szabadságot láttam.
Nem úgy édesanyám… Látom most is, ahogy ül az ebédlőasztalnál, papírfecnik fölé hajolva. Később elmesélte mi minden járt a fejében.
A fejtörés eredménye egy kis receptgyűjtemény lett: kategóriákba sorolva a kedvenc ételeim, újragondolt receptekkel, pontosan kiszámolt szénhidráttartalommal. Ez lett a mi „mankónk”, amit azóta is elő-előveszünk.
Nem mintha nem kaptuk volna meg az akkor elérhető legmegfelelőbb ellátást és oktatást a kórházban. Éppen csak a hétköznapokba való visszatéréshez, a mindennapi élethez lett volna szükségünk azonnal elérhető, megbízható információkra. Sokan mondták édesanyámnak, hogy könyvet kellett volna írnia arról, ahogy a betegségemmel megtanultunk együtt élni – nos, szerintem blogot kellett volna írnia.
Innen jött az ötlet egy olyan sorozathoz, amelyben dietetikusként igyekszem összegyűjteni azokat a kérdéseket, problémás helyzeteket, amelyek egy cukorbeteg gyermeket – és vele együtt családját, környezetét is – érinthetnek. Első körben édesanyámat kértem meg, hogy írjon össze néhány olyan dolgot, amire akkor, 15 évvel ezelőtt szívesen rákeresett volna az interneten. Ezúton is köszönöm neki a kitartást, az erőt, és legfőképpen azt, hogy a megfelelő időben el is tudta engedni a kezemet.
Az általa felsorolt kérdéseket alapvetően két téma köré lehet csoportosítani. Egyrészt a lelki, érzelmi szempontok (1-2.), másrészt pedig az étrendre és az életmódra vonatkozó kérdések (3-8.).
1. Miért pont mi? Miért velünk történt ez?
Ahogy a bevezetőben is írtam, a különböző betegszervezetek, blogok nagy segítséget nyújthatnak abban, hogy megküzdjünk egy élethosszig tartó betegséggel. Ezekben a közösségekben érezhetjük igazán azt, hogy nem vagyunk egyedül, és akár azonnali választ kaphatunk a mindennapi élet során felvetődő gondjainkra. A mai világban szinte bármilyen naprakész információt megszerezhetünk akár percek alatt is.
2. Hogy tudom ezt az egészet megoldani, hiszen én vagyok a felnőtt, tőlem függ a gyerekem egészsége? Hogy tudjak higgadt maradni? Hogy csináljam, hogy ne látszódjon rajtam a félelem, amikor alacsony, vagy ha magas?
Valóban nagy felelősséggel jár, ha gyermekünk egy speciális étrendet igénylő betegséggel él együtt. Az itt felmerülő félelmek, aggodalmak teljese természetesek, de sokat tehetünk azért, hogy leküzdjük őket. Mindenekelőtt ne hagyjuk, hogy kételyeink rányomják a bélyeget a mindennapok hangulatára! Bízzunk magunkban, képezzük magunkat, legyünk rugalmasak, és kérdezzünk bátran. A szülő feladata a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen segíteni gyermekét. Fontos, hogy a gyermeket a lehető legfiatalabb kortól kezeljük partnerként, hiszen ezzel a betegséggel neki kell leélnie az életét, meg kell tanulnia önállóan boldogulni.
3. Muszáj az injekció?
Az I. típusú diabetes mellitus egy autoimmun betegség, melyet abszolút inzulinhiány jellemez. Ebben az esetben már a kezdetektől nélkülözhetetlen az inzulinkezelés, anélkül nem lehetne normális értékek között tartani a vércukorszintet. A gyermek (vagy fiatal felnőtt) kórházi kezelése alatt a szakorvos kiválasztja a megfelelő inzulintípust, és a kezelés módját, valamint a napi étkezések számát, időpontját és szénhidráttartalmát is. Lezajlik a dietetikai tanácsadás is, amely ideális esetben rendszeres utánkövetéssel folytatódik.
4. Hogyan tudom elkészíteni a korábban kedvelt ételeit? Hogy kell szénhidrátot számolni? Kell-e mindig mindent mérleggel mérni?
5. Hogy kerülhetjük el a hypoglikémiát?
A hypoglikémia, azaz túl alacsony vércukorszint veszélyes állapot, kezelés hiányában kómát okozhat. Kiválthatja többek között, ha túl sok inzulint adtunk, ha kevés szénhidrátot ettünk, vagy éppen a megszokottnál többet mozogtunk. Nehéz feladat, de kellő odafigyeléssel, és rendszeres életmóddal csökkenthetjük az előfordulását.
Az állapot általában jól észlelhető tünetekkel jár, amiket időben észlelhetünk gyermekünkön. Ilyenek a szédülés, agresszivitás, remegés, zsibbadás, verejtékezés, beszédzavarok. Sokan hasonlítják a részegség állapotához is.
6. Milyen édességeket ehet a gyerek? Tényleg nem ehet cukrosat?
Általános javaslat, hogy a cukorbetegek ne egyenek cukrot tartalmazó élelmiszereket, főleg cukros üdítőitalokat. Ezek túlságosan hirtelen növelik a vércukorszintet, így ingadozást okozhatnak. A cukor kiváltására számos alternatíva áll rendelkezésre, ezek: a fruktóz (gyümölccukor), a cukorpótlók (szorbit, nyírfacukor) és a mesterséges édesítőszerek (aszpartám, aceszulfám-K). Ezeket használhatjuk különböző házilag készített édességek, sütemények édesítésére. Fontos, hogy az házilag készült édességeknek is számoljuk ki a szénhidráttartalmát (figyeljünk rá, hogy az édesítőszerek közül is a legtöbb sütéshez használt készítménynek – pl. Glukonon – van szénhidráttartalma).
7. Hogyan fogunk utazni ezután?
Utazáskor, főleg ha hosszabb időre megyünk, fel kell készülnünk arra hogy eszközeinket pótolnunk kell.
8. Mi lesz az iskolában? Mi lesz, ha én nem vagyok mellette?
A blog lehetőséget biztosít vendég szakértőknek, hogy az oldal témájához kapcsolódó írását, cikkét, fotóját, videóját megjelentesse, azonban ezek jogszerűségét és valódiságtartalmát az oldal szerkesztőjének nincs módjában leellenőrizni, ezért az ebből eredő károkért a szerkesztő semmilyen felelősségre nem vonható! Amennyiben viszont az említett bejegyzések sértik valakinek vagy valakiknek az érdekeit, megfelelő írásos indok alapján a bejegyzést a szerkesztő kijavítja vagy igény esetén törli! A fentiek a bejegyzésekhez fűződő hozzászólásokra is vonatkoznak!.
A szerzői jogokról: ITT