Hozzávalókat ld. a jegyzetlapon.

• 250 gramm liszt
• 2 marék dió késsel felaprítva
• 2-3 marék aprószemű zabpehely
• 2-3 marék puffasztott amarant
• 2-3 kocka ét(mentes)csokoládé kicsi kockákra vágva
• 200 gramm vaj/margarin (mentes!)
• 70 gramm xilit

A lisztet a dióval, zabpehellyel, amaranttal, édesítővel összekevertem, majd belekockáztam a hideg vajat, összemorzsoltam a keverékkel, és összegyúrtam. Fél órát hagytam pihenni a hűtőben.

Majd kivettem a tésztát és kis gombócokat formáltam, amelyeket a tenyerembe összelapítottam, a tallérokat pedig a sütőpapírra helyeztem. 170 fokon 15 perc alatt sültek meg, 10-12 perc után érdemes nézni a szélét, tetejét, hogy nem barnul-e, ha igen, akkor azonnal le kell kapcsolni, mert megéghet a süti egy-két perc alatt is.

Hagyjuk teljesen kihűlni, hogy ne törjön össze a süti, mikor a tálcára tesszük. Mi vendégségbe vittük, azért sorakoztattuk így fel :)

Ha tetszett a recept, kövess a Facebookon és az Instagramon!

Hozzávalókat ld. a jegyzetlapon.

• A főzelékhez:
• 500 gramm fejtett sárgaborsó
• 1 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• babérlevél (kb. 4 db)
• feketebors, só
• A fasírthoz:
• 500 gramm (pulyka/sertés) darálthús
• 2 bögre amarantpehely
• kevés növényi tej (vagy tojás, akinél nincs érzékenység)
• fűszerek: só, fehér bors, őrölt kömény, (friss) petrezselyem

A sárgaborsót javasolt előző este beáztatni (nekem ezt nem mindig sikerül teljesítenem, olyankor pár órával a főzés előtt áztatom be a borsót, és főzés közben egy kis mokkáskanál szódabikarbónát teszek hozzá, így biztos megpuhul, de általában erre sincs szükség, a fejtett, felezett sárgaborsó könnyebben puhul).

A hagymát pici kockákra vágom, és egy kis kókuszolajon (mentes vajon, vízen is lehet) üvegesre dínsztelem, majd hozzáadom a borsót, kicsit átforgatom, és felöntöm vízzel (jó két ujjnyira a teteje fölött). Fűszerezem, és lefedem, de nagyon figyelem, hogy le ne égjen – az elpárolgott vizet, érdemes folyamatosan pótolni. Mikor megpuhult a zöldség, kiveszem a babérleveleket, és jól összeturmixolom az egészet. Ha nagyon sűrű, akkor lehet hozzá növényi tejet adni (pl. natúr rizstej vagy zabtej).

Mi főzelékekhez szívesen eszünk fasírtot, általában zabpehellyel készítem (ld. itt vagy itt), de úgy jártam, hogy éppen nem volt itthon, és már előkészítettem a húst, fűszereket, viszont ott kacsintgatott rám a puffasztott amarant, ezért raktam a húshoz belőle. Körülbelül 2 bögrényi amarantot vagy 1.) 1 tojással összekeverek, vagy ha valaki tojásmentes diétán van, akkor 2.) egy kicsi növényi tejbe áztatok (hogy ne legyen száraz a húsgolyóm), megkeverem, hozzáadom a darálthúst, és a fűszereket, jól összedolgozom, és hagyom fél órát pihenni a hűtőben, majd gombócokat készítek és kevés kókuszolajjal (ez lehet vaj is) kikent jénaiba sorakoztatom őket. Alufóliával lefedem, majd 200 fokra előmelegített sütőbe tolom. Kb. 35 perc alatt készre sülnek (nagyságtól függően).

A finom puha főzeléket az ízes fasírttal nagyon szeretik a gyerekek.

Ha tetszett a recept, kövess a Facebookon és az Instagramon!

Egyik reggel ugyanis elkövettem azt a hibát, hogy miközben a picur a tejbegrízét eszegette jóízűen, én odaültem mellé egy kis (bolti) müzlivel, amit előzőleg tejjel nyakon is öntöttem. Rögtön megállt a kanál a kezében, és kíváncsian mutogatott a tányérom felé: „Anya, mit eszel?” „Müzlit” – feleltem. És persze jött a kérdés: „Én ehetek?” Szokásos bűntudat: „Ebből nem, mert ebben tej is van, meg cukor is” (az aszalt gyümölcsöket már nem is említettem). Elkomolyodott. Ekkor hirtelen bevillant: „Tudod mit, te is ehetsz müzlit! Mindjárt készítek Neked!” Így készült nálunk az első cukor és tejmentes müzli akkor éppen amaranttal, zabpehellyel és zabtejjel. Mikor már a második adagot lapátolta be jóízűen a szájába a kicsi, akkor jutott eszembe, hogy azok, akik először szembesülnek ezzel a kettős ételérzékenységgel, talán ugyanúgy nem gondolnak arra, milyen egyszerűen ehet mindenki egyszerre müzlit a családban, ezért gyorsan lefotóztam a folyamatot. És persze a picurtól rögtön jött a kérdés, hogy miért fényképezek, én pedig elmagyaráztam… :)

Hozzávalók:

• 1 pohár puffasztott amarant
• fél pohár zabpehely
• növényi tej (mi az Alnatura bio zabitalát használjuk)

Keverjük össze, hagyjunk neki pár percet, míg a zabpehely megszívja magát, és már ehetjük is. Ha van otthon puffasztott quinoa, vagy puffasztott rizs, azt is keverhetünk bele. Ízesíthetjük fahéjjal és vaníliával is. Én azért használok zabtejet, mert az alapból édes, így más édesítő nem kell a müzlibe.

Ha a kicsink már eszik magokat, és szereti, mi sem félünk tőle, hogy megakad a torkán, akkor keverjük bele nyugodtan. Mi ma már néha 1-2 szem mogyorót beledobunk.

Hozzávalókat ld. a jegyzetlapon:

Hozzávalók (egy tepsi):

Egy tálba mérjük ki a liszteket, az amarantot, a cukrot és a fahéjat. Keverjük össze a száraz hozzávalókat. Majd adjuk hozzá a kisebb kockákra vágott vajat. Morzsoljuk össze a vajat a bekevert liszttel, és gyúrjuk át. Ha már nem ragad az edény falához, formázzuk hengerré, csomagoljuk alufóliába, és rakjuk a hűtőbe, 1-2 órára.

Ha van időnk és kedvünk, a pihent tésztát lisztezett felületen nyújtsuk ki, és a meglevő formáinkkal szaggassuk ki. Ha nincs (ahogy éppen nekem sem volt :), akkor csak vékonyítsuk el a hengerünket 2-3 ujjnyira, és törjünk le belőle egyenlő darabokat, formázzunk belőle gombócokat, majd a két tenyerünk között lapítsuk ki.

A formákat tegyük egy sütőpapírral bélelt tepsibe, majd toljuk 170 fokra előmelegített sütőbe. 15-20 perc alatt elkészülnek, de mindig figyeljük a formák széleit, amikor aranybarna, már lehet is kivenni. Ha kicsit kihűlt, már lehet is belerakni egy dobozba.

Hozzávalók (1 tepsi):

• 275 gramm főtt krumpli
• 80 gramm liga vaj
• 30 gramm zabpehely (gluténérzékenység esetén gluténmentes)
• 170 gramm zabpehelyliszt + amit felvesz gyúrás közben (gluténérzékenység esetén gluténmentes)
• 30 gramm amarantliszt
• kevés só, petrezselyem (ha van friss, az a legjobb)
• 2 szelet sonka (mentes!)

A krumplit mossuk le, és héjában – fedő alatt – főzzük puhára. Hámozzuk meg, még melegen törjük pépesre a vajjal, és fűszerezzük. Fél órára rakjuk a hűtőbe a masszát pihentetni, és hűlni.

Majd adjuk hozzá a zabpelyhet, a zabpehely- és az amarantlisztet, és ha kicsit összegyúrtuk, már nem ragad az edény falához, akkor dolgozzuk bele a pici kockákra vágott sonkát is. Rakjuk megint félre a tésztát pihenni. (Nálunk mindig a picur határozza meg a pontos időtartamot :) de olyan fél órát érdemes pihentetni a tésztát, ha azt akarjuk, hogy az ízek összeérjenek.

A tésztát lisztezett felületen vékonyra, kb. egyujjnyi vastagságúra nyújtjuk, és kiszaggatjuk (a legkisebb pogácsaszaggató vagy centis üvegpohár, teljesen mindegy).

Ha tetszett a recept, kövess a Facebookon és az Instagramon!

Papírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és 200 fokon kb. 30 perc alatt kisütjük a tallérokat. Ha pirul a széle, vegyük ki a pogácsákat, elkészültek.

Hozzávalók:

• 1 bögre köles
• 2 bögre növényi tej (én zabitalt használtam)
• csipet só
• 2 evőkanál xilit, vagy 4 ek. szőlőcukor
• 1 vanília rúd
• pici olívaolaj

A kölest átmossuk, majd egy kis olívaolajon megpirítjuk, hozzáöntjük a tejet, hozzáadjuk a sót, az édesítőt, a vaniliarúd kikapart belsejét, az egészet megkeverjük, és felforraljuk. Forrás után takaréklángra tesszük, és lefedve kb. 20 perc alatt puhára főzzük.

Ha kész a köles, gombóckákat formázunk belőle, és belehempergetjük az amarantba.

A picur adagját tálalásnál természetesen felkatonáztam, és leöntöttem egy kis zabtejjel még, a saját adagomat meg xilites joghurttal, de később fedeztem fel, hogy önmagában is nagyon finom lett, és onnantól kezdve úgy pusziltam be még két gombócot :)

Hozzávalókat ld. a jegyzetlapon.

• 215 gramm liszt
• 100 gramm zabpehelyliszt
• 35 gramm amarant
• 1 teáskanál só
• 125 ml víz
• 110 ml növényi tej (mi zabitalt használtunk)
• 25 gramm vaj (tejfehérje diéta esetén pl. liga)
• 1 teáskanál szőlőcukor
• 10 gramm élesztő

Az elkészítés innentől ugyanaz, mint az eredeti recepté, ld. itt.

A langyos vízbe morzsoljuk bele az élesztőt, keverjük hozzá a cukrot, és hagyjuk felfutni. Közben szitáljuk át a liszteket, keverjük bele a sót és az amarantot. Mérjük ki és kockázzuk bele a vajat, majd morzsoljuk össze az egésszel. Jöhet hozzá a felfuttatott élesztő és a tej is. Keverjük jól össze, és dagasszunk. A tökéletes tészta nem ragad az edény falához, kicsit hólyagos, de puha és lágy marad.

Rakjuk meleg helyre, és hagyjuk a duplájára kelni. Majd az enyhén lisztezett felületen formázzunk hat kis gombócot, és hagyjuk 10 percet pihenni.

10 perc után sodorjunk rudakat a gombócokból, közben hagyjuk is pihenni, hogy ne szakadjon el a tészta. Kössünk rá egy laza csomót. Utána a jobb oldali végét (vagyis mindig azt, ami felülről kandikál ki) dugjuk át az alján. Majd fordítsuk meg, és dugjuk át a másik végét is az alján (nyomjuk belülre a végét). Fotósorozat a pontos elkészítésről itt.

Hagyjuk a duplájára kelni (kb. 20 perc), majd kenjük le a tetejét tejjel/vízzel, és tegyük 190 fokra előmelegített sütőbe fél órára, de azért figyeljük a tetejét, nehogy megégjen. Mikor kivesszük, még megkenhetjük egy kis tejjel/vízzel a tetejét, ilyenkor tovább puha marad a héja.

A zabpehelyliszttel és amaranttal készített császárzsemle nem olyan mutatós, mint a fehérliszttel készített társa, de ízre nagyon különleges lett, önmagágban is nagyon klassz uzsonna lett. Ez nekünk azért is fontos, mert én reggel beraktam a bölcsis szekrénybe, egész nap elállt, míg a mami a picurért nem ment délután, és oda nem adta neki a játszótéren.