A saját gyermekedet te ismered a legjobban – Huszár Anikó pszichológus írása

2016-07-04

Címke: , , , ,

Kedves Babakonyha olvasók!

Huszár Anikó vagyok, pszichológus. Ahogy a bemutatkozómban is olvasható, a munkám során családokkal, gyermekekkel foglalkozom. Amikor Zitával megismerkedtünk, azt a cél tűztük ki együtt, hogy segítsük az oldalt olvasókat abban, hogyan lehet az életet könnyebben, kevesebb konfliktussal terhelve élni, abban az esetben, ha a családban élő gyermeknek speciális étkezési igényei vannak, ami miatt korlátozva van bizonyos dolgokban. Több témát is tervezünk az elkövetkező időkben, a kicsit általánosabbtól ( pl. életkori sajátosságok) a konkrétabbakig (pl. testvér – és ételféltékenység). Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a megjelenő cikkek gondolatébresztés céljából születnek, s tartalmukat a saját szakmai tapasztalatom és véleményem alakítják.

Ebben a bevezető írásban kihangosítanék egy olyan mondatot, amelyet gyakran szoktam szülőknek mondani, főleg egy olyan szituációt követően, ahol a szülő más felnőttekkel, vagy netán szülőtársakkal került valamilyen kellemetlen helyzetbe. Ez a mondat pedig így hangzik:

„A saját gyermekedet te ismered a legjobban.”

Talán ez a kijelentés sok olvasónak teljesen magától értetődőnek hangzik, de akinek bármilyen tulajdonságában, – legyen az testi vagy lelki – a megszokottnál egyénibb bánásmódot igénylő gyermeke van, annak ez nem feltétlenül evidens.  A környezetnek gyakran vannak tanácsai, ötletei, mit és hogyan kellene a szülőknek csinálni ahhoz, hogy a gyermek, ne legyen olyan amilyen.  Habár jó szándékkal teszik, a szülő számára ezek a segítő szavak gyakran megterhelőek. Amikor a gyermek levágja magát a földre a boltban, mert ő bizony túró rudit akar enni (ahogy az ovistársa is tette jóízűen a játszótéren), könnyen adhat a környezet olyan visszajelzést, ami az információ hiányában (pl. laktózérzékeny gyermek), a „nem vagyok jó anya/apa” gondolatsort indíthatja el a szülőben. Ilyenkor érdemes a fenti mondatot sokszor – akár hangosan – elismételgetni, egy idő után be fog épülni, és segíteni tud a megnyugvásban.

Legyen ezen az elkezdett közös utazáson ez az egyik alapelv. A saját gyermekét, az őt szerető és gondozó szülő ismeri a legjobban. Lesznek majd az életében fontos mások, gondozók, óvónők, pedagógusok, akik sokat fognak tudni róla, és adhatnak új információkat is, hiszen szociális közegben sok időt töltenek majd vele, igyekeznek majd megérteni őt és a reakcióit, de a legmélyebben, az őt nevelő felnőttek ismerik. S ez a tudás ad majd egy alapot ahhoz, hogy a gyermek, a számára nehéz helyzetekben kellő segítséget kapjon majd, és megtanuljon megküzdeni a kisebb és nagyobb problémákkal.

Az én gondolkodásom másik alappillére, hogy a más, egyéni, sajátos kifejezéseket nem pejoratív értelemben használom. Én fontosnak tartom ezen kifejezések használatát, hisz a Babakonyha portált olvasók életében valami más, mint sok család életében. Szerintem ahhoz, hogy ez a „másság” pozitív jelzőt kapjon, mindkét oldalnak kellően nyitottnak kell lenni. Annak is, akinek az életében ismeretlenek az olyan kifejezések, mint a növényi tej, vagy mindenmentes, és annak is, aki számára megterhelő újra és újra elismételni, hogy „nem, a gyerek nem finnyás, hanem allergiás”.

A gondolkodást innen folytatjuk, röviden áttekintve milyen fontos fejlődési feladatok jellemzőek a csecsemő és kisgyermekkorra.

Anikó

Hozzászólások
Ha tetszett, oszd meg másokkal is! -> Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on Google+Email this to someonePrint this page