Az első hetekben, amikor a picur fruktóz érzékenysége kiderült, elég sok időt töltöttünk a bevásárlással, minden felvágott csomagolását megismertük, alaposan átolvastuk az összetevőket, és megrökönyödve kellett konstatálnunk, hogy szinte mindenben van cukor (persze sokszor csak mint fruktóz, glükóz, dextróz stb. álcázva). Mindezt csak nehezítette a később kiderült tejcukor érzékenység (laktózintolerancia), mert elég sok minden tartalmaz tejcukrot, vagy tejfehérjét, olyan dolgok is, amikről az ember nem is gondolná. Szóval az alábbi szendvics egy nem ételallergiás/érzékeny baba anyukájának nem okoz fejtörést, de talán segítséget nyújthat annak, aki hasonló cipőben jár, mint mi.

Hozzávalók (babaadag):

• 1 zsemle
• 2 szelet Délhús csemege karaj
• kevés vaj (tejmentes, laktózmentes diéta esetén pl. liga)
• kb. 4 karika fürtös uborka

Persze a mi picurunk nagyétkű, ha a baba csak egy fél zsemlét eszik meg, akkor felezzük az adagot stb. A zsemlét felszeleteljük, vékonyan megkenjük a vajjal, majd kis kockákra vágjuk. A karaj szeleteket is kockázzuk, és rárakjuk a vajas zsemle katonákra. A tetejére jöhet az uborka, ugyancsak vékonyan, katonásan :) Nálunk a fürtös uborka jött be elsőre, utána ette meg a sima uborkát is a picur, előtte nem lehetett beletukmálni szép szóval sem. De a fürtös uborka valahogy frissebb, édesebb, lédúsabb, az csúszott.

Valami zöldség mindig kerüljön a reggeli szendvics mellé, ha nem is szereti a baba, akkor is érdemes odarakni, hadd ismerkedjen vele. Talán kidobálja, nem eszi meg, de néha-néha megkóstolja, még ha ki is köpi, és így ismerkedik az ízzel. Aztán egyszer csak el fogja fogadni, és talán meg is szereti. De ne erőltessünk semmit.