Egy mogyoróallergiás nő történetének margójára

2017-08-25

Címke: , , , , , ,

Mikor kiderült a kicsi ételérzékenysége (fruktóz malabszorpció és laktózintolerancia, vagyis a gyümölcscukor és a tejcukor érzékenysége), és megtanultam, hogyan készíthetek neki a diétának megfelelő, de tápláló ételeket, a picur viselkedése megváltozott, életvidám, kedves kisbaba lett belőle, nem a sírás és a fájdalom töltötték be az életünket. Éppen ezért az első években szinte sosem kockáztattam ezt az oly nehezen megnyert változást. Én vittem mindenhova a reggelijét, az ebédjét, a vacsoráját, készültem tízóraira és uzsonnára, nasira és tortára. Nehéz volt? Hát nem egyszerű, az biztos. Hozzá lehet szokni? Persze, a gyerekért sok mindent megtesz az ember. Lemondani a kedvéért arról, hogy ne nyaljak el egy fagyit a strandon, vagy egyek egy lángost a Balaton partján, vagy nemet mondani a karácsonyi vásáron szállingózó kürtös kalács illatára…, hááát, volt, hogy kapartam a falat, de megtettem, hogy az én édesszájú, jó evő kislányomat ne kínozzam, és ne hozzam olyan helyzetbe, hogy megkívánja azt adott ételt, esetleg az esendő anyai szívem miatt egy falatot adok is neki belőle, és ő megint visszaesik, rosszul lesz.

Nem szeretném védeni az éttermet, amely hibázott. Semmiképpen sem. Ha csak arra gondolok, hogy a kislányomból nő lesz, és egy étteremben eszik majd a barátaival, ahol jelzi az ételérzékenységét, ahol tudomásul is veszik, egy neki való fogást ajánlanak fel, amelyet majd elfogyaszt, és ezt követően kórházba kerülne, kinyílik a bicska a kezemben. Persze. Sőt, messzire sem kell mennem, mert a diétát követő évben, volt, hogy étteremben bepróbálkoztunk – jelezve az érzékenységeket – ártatlannak tűnő grillhússal és rizzsel, és a gyerekem mégis rosszul lett utána. Mérges voltam az étteremre? Be kell valljam, igen. Ugyanakkor még a családomban is előfordul olyan kérdés, hogy “De csak egy fél decit tejet raktam bele/ csak a tetejét szórtam meg egy kevés porcukorral, már az is számít?”, akkor mit várok egy olyan embertől, aki azt sem tudja, hogy a fruktóz malabszorpciót eszik-e vagy isszák.

A mi megoldásunk az volt, hogy nem mentünk étterembe, hogy én előrecsomagoltam, hogy a szülinapi partikra úgy készültünk, mintha a sajátunk lett volna, és egész tortát vittünk az ünnepeltnek, sós és édes süteményeket, üdítő helyett növényi tejet stb. Nem azt mondom, hogy az éttermeknek ne készüljenek fel ezekre az igényekre, sőt, én azt látom, hogy ez a jövő, és aki ezt nem ismeri fel, le fog maradni. DE! Ha ilyen fokú ételérzékenységünk, allergiánk van, akkor nem biztos, hogy megéri kockáztatni. Akkor figyelnünk kell magunkra, és máshol keresni az élvezeteket – nem egy jó éttermi fogás elfogyasztásában, bár ez nehezen pótolható, ez igaz! De megéri?

Képtalálat a következőre: „Amy May Shead”

Képek forrása: thesun.co.uk (fenti), bbc.co.uk (kiemelt)

Hozzászólások

Az alábbiak is érdekelhetnek:

Ha tetszett, oszd meg másokkal is! -> Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on Google+Email this to someonePrint this page