Címkék: fruktóz_malabszorpció, laktózintolerancia, fruktózmentes_diéta

– Anya, én ebből ehetek? – kérdezi vágyakozó szemekkel. Egy mentes cukrászdában állunk, ahol végül kiderül, hogy csak két torta jöhet szóba, mert a többi fruktózzal van édesítve, és a gyerek ugyebár fruktózérzékeny, nem cukorbeteg (ami előtt a legtöbben még mindig értetlenül állnak), viszont ez a két szelet is gyümölcstorta (vagyis újabb adag fruktóz), ráadásul az egyiken van laktózmentes tejszínhab is, tehát lehet, hogy azt mégis ki kellene zárni (a laktózérzékenység miatt).

– Megnézem az összetevőket. – hangzik a szokásos szülői válasz. Majd hozzáteszem, amit az esetek nagy részében – Sajnos nem, kincsem.

A kis szája legörbül. Látom rajta, hogy elkeseredik. Csak nézem.

– De tudod, mit? – mondom neki. Erre felkapja a fejét, és rám néz azzal a gyönyörű érdeklődő tekintetével.

– Mit? – kérdezi mohón.

– Elkészítem Neked. Hazamegyünk, és sütünk egy pont ugyanilyet! – ígérem, még ha tudom is, hogy ez majd jó pár kísérletező éjszakát jelent nekem, de mindent feledtet, ahogy hirtelen felderül az arca, és elkezd ugrálni.

– Juhuuuu! – kiáltja – Sütünk egy ilyet! Egy pont ilyet! Juhuuuu! – mókázik, körbeforog, táncikál, és így vonulunk ki a boltból.

Hát ezért született ez a blog. Mert az ember mindenre képes gyerekeiért, és mindig a legjobbat akarja nyújtani a nekik.

(Részlet (!) a blog sütijeiből)