Cukorbeteg a gyermekem – hogyan tovább?

2013-12-16

Címke: , , , , , ,

Szerző: László Lilla dietetikus és élelmezésvezető

1998 nyarán, kilenc évesen lettem cukorbeteg. Máig emlékszem a napra, amikor kiderült és az azt követő időszakra a kórházban. Él bennem az első otthoni nap emléke is – gyerekként szinte csak a visszakapott szabadságot láttam.

Nem úgy édesanyám… Látom most is, ahogy ül az ebédlőasztalnál, papírfecnik fölé hajolva. Később elmesélte mi minden járt a fejében.

  • Rendben, hazajöttünk. Na most mi lesz?
  • Mit egyen a frissen inzulinra állított gyerekem?
  • Egyáltalán, egy rakott krumplit hogy készítsek el neki?

A fejtörés eredménye egy kis receptgyűjtemény lett: kategóriákba sorolva a kedvenc ételeim, újragondolt receptekkel, pontosan kiszámolt szénhidráttartalommal. Ez lett a mi „mankónk”, amit azóta is elő-előveszünk.

Nem mintha nem kaptuk volna meg az akkor elérhető legmegfelelőbb ellátást és oktatást a kórházban. Éppen csak a hétköznapokba való visszatéréshez, a mindennapi élethez lett volna szükségünk azonnal elérhető, megbízható információkra. Sokan mondták édesanyámnak, hogy könyvet kellett volna írnia arról, ahogy a betegségemmel megtanultunk együtt élni – nos, szerintem blogot kellett volna írnia.

Innen jött az ötlet egy olyan sorozathoz, amelyben dietetikusként igyekszem összegyűjteni azokat a kérdéseket, problémás helyzeteket, amelyek egy cukorbeteg gyermeket – és vele együtt családját, környezetét is – érinthetnek. Első körben édesanyámat kértem meg, hogy írjon össze néhány olyan dolgot, amire akkor, 15 évvel ezelőtt szívesen rákeresett volna az interneten. Ezúton is köszönöm neki a kitartást, az erőt, és legfőképpen azt, hogy a megfelelő időben el is tudta engedni a kezemet.

Az általa felsorolt kérdéseket alapvetően két téma köré lehet csoportosítani. Egyrészt a lelki, érzelmi szempontok (1-2.), másrészt pedig az étrendre és az életmódra vonatkozó kérdések (3-8.).

1. Miért pont mi? Miért velünk történt ez?

Ahogy a bevezetőben is írtam, a különböző betegszervezetek, blogok nagy segítséget nyújthatnak abban, hogy megküzdjünk egy élethosszig tartó betegséggel. Ezekben a közösségekben érezhetjük igazán azt, hogy nem vagyunk egyedül, és akár azonnali választ kaphatunk a mindennapi élet során felvetődő gondjainkra. A mai világban szinte bármilyen naprakész információt megszerezhetünk akár percek alatt is.

2. Hogy tudom ezt az egészet megoldani, hiszen én vagyok a felnőtt, tőlem függ a gyerekem egészsége? Hogy tudjak higgadt maradni? Hogy csináljam, hogy ne látszódjon rajtam a félelem, amikor alacsony, vagy ha magas?

Valóban nagy felelősséggel jár, ha gyermekünk egy speciális étrendet igénylő betegséggel él együtt. Az itt felmerülő félelmek, aggodalmak teljese természetesek, de sokat tehetünk azért, hogy leküzdjük őket. Mindenekelőtt ne hagyjuk, hogy kételyeink rányomják a bélyeget a mindennapok hangulatára! Bízzunk magunkban, képezzük magunkat, legyünk rugalmasak, és kérdezzünk bátran. A szülő feladata a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen segíteni gyermekét. Fontos, hogy a gyermeket a lehető legfiatalabb kortól kezeljük partnerként, hiszen ezzel a betegséggel neki kell leélnie az életét, meg kell tanulnia önállóan boldogulni.

3. Muszáj az injekció?

Az I. típusú diabetes mellitus egy autoimmun betegség, melyet abszolút inzulinhiány jellemez. Ebben az esetben már a kezdetektől nélkülözhetetlen az inzulinkezelés, anélkül nem lehetne normális értékek között tartani a vércukorszintet. A gyermek (vagy fiatal felnőtt) kórházi kezelése alatt a szakorvos kiválasztja a megfelelő inzulintípust, és a kezelés módját, valamint a napi étkezések számát, időpontját és szénhidráttartalmát is. Lezajlik a dietetikai tanácsadás is, amely ideális esetben rendszeres utánkövetéssel folytatódik.

4. Hogyan tudom elkészíteni a korábban kedvelt ételeit? Hogy kell szénhidrátot számolni? Kell-e mindig mindent mérleggel mérni?

  • Az ételek szénhidráttartalmának kiszámítása nem egyszerű feladat. Ehhez jó mankó az Új tápanyagtáblázat Rodler Imre szerkesztésében, illetve az interneten is találhatunk hasonló táblázatokat (érdemes több oldalon is megnézni az adott élelmiszert, hátha valahol rossz adat szerepel). Közös bennük az, hogy a különböző élelmiszerek tápanyagtartalmát adják meg, 100 g súlyra vonatkozóan.
  • Nem kell számolni a húsok, sajtok, zsiradékok, szénhidráttartalmát, valamint azokét a zöldségekét amelyek 100 grammja 5 g szénhidrátnál kevesebbet tartalmaz (persze, ha nagy mennyiségben fogyasztjuk, akkor már számolni kell vele). Például 100 g alma 7 g szénhidrátot tartalmaz, így ha gyermekünk uzsonnára 20  g szénhidrátot ehet, akkor ez 300 g almának felel meg.
  • A gyümölcsöknél, kenyérféléknél viszonylag könnyű a dolgunk, hiszen csak egy-két összetevőjét kell számolnunk az ételnek.
  • Főétkezéseknél azonban általában főtt ételt eszünk, amelynek jóval több alkotórésze lehet. Adagolásuk is nehezebb, gondoljuk csak például egy levesre. Erre a problémára én azt a megoldást találtam ki, hogy az étel minden beszámítandó alapanyagát lemértem, majd az elkészült étel súlyát is (mérjük le azt az edényt, amiben főni/sülni fog az étel, majd ha készen van, ismét mérjük le, és vonjuk ki az eredményből az edény súlyát). Az összetevők szénhidráttartalmát összeadom, majd ezt elosztom az étel súlyával, és megszorzom százzal (például, ha a rakott burgonyánk összes szénhidráttartalma 250 g, a teljes súly pedig 1750 g, akkor 100 g rakott burgonya szénhidráttartalma: (250/1750)*100=14 g). Ezzel a módszerrel pontosan tudom, hogy az adott étel 100 grammjában hány g szénhidrát található.
  • Egyszerűbb, de kevésbé pontos  módszer, ha az elkészült ételt pl. négyfelé osztjuk, és akkor az összes szénhidráttartalmat is néggyel kell elosztanunk (az előbbi példánál maradva, így ¼ rész rakott burgonya 250/4=62.5 g szénhidrátot tartalmaz).
  • Én mindent mérleggel szoktam mérni, ha tehetem, számomra ez vált be. Természetesen egy idő után kialakul egy szemmérték is – kifejezetten jól jön éttermi vagy más külső étkezésnél –, de ezt érdemes néha felülvizsgálni mérleggel.

5. Hogy kerülhetjük el a hypoglikémiát?

A hypoglikémia, azaz túl alacsony vércukorszint veszélyes állapot, kezelés hiányában kómát okozhat. Kiválthatja többek között, ha túl sok inzulint adtunk, ha kevés szénhidrátot ettünk, vagy éppen a megszokottnál többet mozogtunk. Nehéz feladat, de kellő odafigyeléssel, és rendszeres életmóddal csökkenthetjük az előfordulását.

Az állapot általában jól észlelhető tünetekkel jár, amiket időben észlelhetünk gyermekünkön. Ilyenek a szédülés, agresszivitás, remegés, zsibbadás, verejtékezés, beszédzavarok. Sokan hasonlítják a részegség állapotához is.

  • Fontos, hogy mindig mérjünk vércukrot mielőtt bármit tennénk, mert akár a magas vércukorszint vagy más probléma is hasonló tünetekkel járhat!
  • Ha a gyermek eszméleténél van, etessünk vele szőlőcukrot, ami azonnali felszívódásának köszönhetően megemeli a vércukrot.
  • Legalább 15 perc nyugalomra van ilyenkor szükség, lehetőleg fekve vagy ülő helyzetben.
  • Ha a gyermek elvesztette az eszméletét, glukagon-injekcióra van szüksége (ez mindig legyen nála a táskájában!). Ennek a beadására feltétlenül tanítsuk meg a családtagokat, az óvodai gondozónőt vagy iskolai tanárokat, osztályfőnököt, elég idős korban a közeli barátokat is, hogy szükség esetén segíthessenek.

6. Milyen édességeket ehet a gyerek? Tényleg nem ehet cukrosat?

Általános javaslat, hogy a cukorbetegek ne egyenek cukrot tartalmazó élelmiszereket, főleg cukros üdítőitalokat. Ezek túlságosan hirtelen növelik a vércukorszintet, így ingadozást okozhatnak. A cukor kiváltására számos alternatíva áll rendelkezésre, ezek: a fruktóz (gyümölccukor), a cukorpótlók (szorbit, nyírfacukor) és a mesterséges édesítőszerek (aszpartám, aceszulfám-K). Ezeket használhatjuk különböző házilag készített édességek, sütemények édesítésére. Fontos, hogy az házilag készült édességeknek is számoljuk ki a szénhidráttartalmát (figyeljünk rá, hogy az édesítőszerek közül is a legtöbb sütéshez használt készítménynek – pl. Glukonon – van szénhidráttartalma).

7. Hogyan fogunk utazni ezután?

Utazáskor, főleg ha hosszabb időre megyünk, fel kell készülnünk arra hogy eszközeinket pótolnunk kell.

  • Mi mindig úgy indultunk el, hogy volt nálunk pót vércukormérő, 2 db pótpen (a kétfajta inzulinhoz), tesztcsík (kiszámoltuk, hogy mennyi lesz elég, és még plusz 2 doboz), a kétféle inzulinpatron (itt is kiszámoltuk, és még plusz 1-1 patront vittünk), ujjszúró lándzsa, tű, szőlőcukor, glukagon-injekció.
  • Célszerű egy listát íni a nélkülözhetetlen dolgokról, hogy semmi ne maradjon ki.
  • Ha repülővel utazunk, minden a kézipoggyászba pakoljunk, így nem veszhet el a csomagunk.
  • Ezenkívül érdemes kérni szakorvosunktól egy angol nyelvű igazolást is arról, hogy cukorbetegek vagyunk, ezért kell ennyi tűt, és orvosi segédeszközt magunknál tartanunk (sajnos nálam volt példa, hogy folyamatos kérdéseket generált a csomagom). Az étkezésekkor hagyatkozzunk a szemmértékünkre, és próbáljunk rugalmasak lenni. Használhatjuk még a különböző mérési technikákat, pl. az evőkanalas módszert is.

8. Mi lesz az iskolában? Mi lesz, ha én nem vagyok mellette?

  • Ha gyermekünk bölcsődébe, óvodába, iskolába jár, mindenképpen beszéljünk azzal a személlyel akihez tartozik, és aki a legtöbbet van mellette. Fontos, hogy pl. az osztályfőnök tudjon a gyermek állapotáról, felismerje a veszélyhelyzeteket, és tudja kezelni azokat.
  • Ha az intézmény vállalja a diétás étkeztetést, akkor tájékozódjunk annak szénhidráttartalmáról, és ahhoz igazodjunk az inzulinkezeléssel.
  • Minden eset egyéni, és szükség van rá, hogy személyre szabottan, együttműködve alakítsuk ki a hétköznapok menetét.
  • A szülőnek is el kell fogadni, hogy nem lehet ott mindig a gyermeke mellett, meg kell bízni benne, hogy ő is megfelelően tudja majd kezelni a problémás helyzeteket, valamint a nevelési-oktatási intézmény részéről is fontos, hogy legyen valaki, aki megbízhatóan együttműködik velünk és gyermekünkkel.

children-with-diabetes.jpg(Kép forrása: moderndiabetes.com)

A blog lehetőséget biztosít vendég szakértőknek, hogy az oldal témájához kapcsolódó írását, cikkét, fotóját, videóját megjelentesse, azonban ezek jogszerűségét és valódiságtartalmát az oldal szerkesztőjének nincs módjában leellenőrizni, ezért az ebből eredő károkért a szerkesztő semmilyen felelősségre nem vonható! Amennyiben viszont az említett bejegyzések sértik valakinek vagy valakiknek az érdekeit, megfelelő írásos indok alapján a bejegyzést a szerkesztő kijavítja vagy igény esetén törli! A fentiek a bejegyzésekhez fűződő hozzászólásokra is vonatkoznak!.

A szerzői jogokról: http://goo.gl/yq5bFG

Hozzászólások

Az alábbiak is érdekelhetnek:

Ha tetszett, oszd meg másokkal is! -> Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on Google+Email this to someonePrint this page