Címkék: fruktóz_malabszorpció, laktózintolerancia, ételérzékenység, karácsony, ételallergia, tejfehérje allergia, tippek, túlélés

Az ünnepek az étkezés szempontjából különösen nagy kihívást jelentenek abban a családban, ahol ételérzékenységgel és/vagy ételallergiával küzdő családtag van. A körültekintő vásárlás, sütés-főzés ilyenkor még nagyobb hangsúlyt kap, nem szólva a vendégeskedés nehézségeiről. Útmutató ételérzékenységgel/allergiával küzdő gyerekek szüleinek és a megértő családtagjaiknak!

2012-ben derült ki a kislányom fruktóz- és laktózérzékenysége (két évvel később a tejfehérje allergiája), tehát öt éve karácsonykor már mentes ünnepi menü és sütemények kerültek az asztalra, de több év volt, míg a család is elfogadta ezt az új helyzetet, illetve megtanultuk bizonyos szinten kezelni egymást. Akinek nincs a családjában ételérzékenységgel/allergiával küzdő családtag, az elképzelni sem tudja, milyen fejfájást jelent a karácsonyi menü és sütemények hozzávalóinak beszerzése, összeállítása, és a vendégeskedésből fakadó nehézségek. Ez utóbbi esetében nemcsak arra gondolok, hogy plusz süteményeket és ételeket kell lefőzni és magunkkal vinni, hanem azokat a helyzeteket, amikor belépünk a szobába és meglátjuk a nappali kisasztalán (gyerek-baba magasságban) a krémes, csábító (nem mentes!) süteményeket, amikor felhúzott szemöldökkel reagálnak arra, hogy azt a guszta beiglit/linzert/kalácsot a gyerek nem eheti meg, akkor sem, ha csak fél deci tej vagy 2 kanál nádcukor van benne. Íme tehát pár „túlélési” praktika az ünnepekre!

1. Decembertől készüljünk a karácsonyra! Az ünnepi menüt és édes-sós süteményeket tervezzük meg már december elején, és a – nem romlandó – hozzávalókat ugyancsak ilyentájt szerezzük be.

2. Teszteljünk! Ha nem vagyunk konyhatündérek, akkor érdemes a sütemény recepteket pár héttel december 24-e előtt tesztelni, amit pedig lehet, azt karácsony hetében kisütni (pl. mézeskalács, linzerek, beiglik, mézeskalácsház).

3. Készüljünk a vendégségre! Ha nem mi vagyunk a házigazdák, egyeztessünk a családtagokkal, hogy milyen ételek, sütemények lesznek az ünnepi asztalon, és aszerint készüljünk, vigyünk magunkkal hasonló édes-sós finomságokat, így, ha a kicsi megkíván valamit, rögtön tudunk mihez nyúlni.

4. Beszélgessünk a családdal! Nagyon fontos, hogy mi is tudatában legyünk annak, hogy a családtagjaink számára is új ez a helyzet, olyan, amivel nem találkoztak, és soha nem is fogják annyira megérteni, mint azok, akiknek mindennapjaira hatással van. Próbáljunk meg beszélgetni velük, mesélni a mindennapjainkról, és bevonni őket is az ünnepi készülődésbe.

+1 tipp megértő családtagoknak: az ételérzékenységgel/allergiával járó diéta nem divat, a szülő nem divatozik, mikor odafigyel arra, hogy gyermeke ne igyon olyan italt, ne egyen olyan ételt, amelytől esetleg rosszul lehet, kiütést kaphat, a hasa vagy a feje fájhat, székrekedése vagy hasmenése, esetleg köhögőrohama alakulhat ki stb. Ezek a szülők sokszor megküzdenek azért, hogy a gyerekeknek gondtalan ünnepük legyen, ne járjon számukra lemondással. Ezért rendkívül fontos, hogy a családtagok próbálják megérteni a helyzetet, és ne a szülőt (vagy a gyereket) hibáztassák, ha az órákig – szeretettel – készített ételekből, finomságokból a kicsi mégsem ehet egy falatot sem. A szülők szívesen veszik, ha a házigazda előzetesen megkeresi őket, egyeztet velük a menüről, és nem baba/gyerek magasságba helyezi ki a finomabbnál finomabb, de nem mentes ételeket; és azt is, hogy ha a családtag vendégségbe érkezik, nem hoz magával a ételérzékenységgel/allergiával össze nem egyeztethető süteményeket. A karácsonyi varázslat amúgy sem az ételekről szól, hanem a családról, a szeretetről!

A fenti vendégcikkem a Szülők Lapja oldalán jelent meg ITT is elolvasható.

(Képek forrása: pinterest, freeepik.com)